Saint-Laurent-sur-Mer-ben, az Omaha beach-en, megnéztük a múzeumot, ami nagyon informatív és megrendítő volt, aztán kisétáltunk a partra az emlékműhöz. Megegyeztünk, hogy nem nézünk meg több partraszállásos helyszínt, mert ki fogunk futni az időből, és Mont-Saint-Michel, ami az egész út egyik fő célpontja volt, biztosan sok időbe telik, úgyhogy rámentünk az autópályára inkább.
Mont-Saint-Michel előtt megálltunk a mezőn és begyalogoltunk a meanderező patakmederhez, ahonnan az apátságot akartunk fotózni a háttérben, és amiben persze nem volt víz. Igazából nem is tudom, hogy az egy patakmeder vagy a tenger folyik bele dagálykor, mindenesetre akkor apály volt és száraz volt teljesen, úgyhogy végül is túl sok értelme nem volt a sétának csak a bárányokat láttuk közelről. Utána beálltunk a gigantikus parkolóba és az ingyenes busszal mentünk át a szigetre. Na itt aztán tényleg lépni is alig lehetett akkora volt a tömeg. Nagynehezen felvergődtünk az apátságba és nem mondom, hogy ott kevesen voltak, de azért valahogy jobban eloszlott a tömeg mint a szűk felfelé vezető utcán, meg nem is vagyok benne biztos, hogy mindenki megvette az elég borsos belépőt, ami csak az apátságba kellett. A szigetet meg a városkát ingyen meg lehetett nézni. Fentről jó kilátás volt körbe az öbölre, nem teljesen értettük, hogy több nagyobb csoport hova gyalogolt, ráadásul legtöbben mezítláb. Nekem egyszer egy folyótorkolaton kellett keresztülgyalogolnom apálykor szintén mezítláb, mert a bakancsomat nem akartam bevizezni, de össze vissza vagdaltak a kagylók és itt is volt egy csomó.
Az apátság után már csak St Malo-ig kellett eljutnunk, úgyhogy mindenféle kis mellékutakon kanyarogtunk nagyjából a part mellett. Nem is reméltem, hogy akkora szerencsénk lesz, hogy még homokvitorlásokat is látunk.
Kora este értünk St Malo-ba, megvacsoráztunk aztán sétáltunk egy kicsit és közben azon tanakodtunk, hogy másnap hajnalban a szállodánál hagyjuk-e a kocsit és menjünk taxival a komphoz, mert egy kicsit aggasztó volt, hogy kora reggel ezt az egészet hogy oldjuk meg, úgy, hogy ne keljünk fölöslegesen túl korán, mert utána egész nap fáradtak leszünk. Aztán eszembe jutott, hogy mielőtt a szállodához mennénnk kanyarodjunk el a kompkikötőhöz és nézzük meg, hogy hogy működik ez az egész. Kiderült, hogy teljesen feleslegesen aggódtunk, 10 perc az út, teljesen egyértelmű a parkoló, jóval olcsóbb mint az oda-vissza taxi lett volna, és közvetlenül ott van az utasterminál bejáratánál.
 |
| az üres meander mutatóba |
 |
| a busz még a sziget előtt áll meg, hogy lehessen fotózni |
 |
| hova mennek? |
