Megint kimentem Berlinbe, de csak azért hogy szép lassan autóval hazajöjjünk. Egy napot töltötem csak Berlinben és két eső között csak a közeli zsidó temetőbe mentünk el sétálni. A mókus is ott volt. A mókusos képeket ősziesre hangoltam, mert különben a mókus csak egy fekete foltnak látszott volna.
A kastély már útközben a német lengyel határon Bad Muskauban a Muskau kastély.
Céges csapatépítő biciklizést szerveztek a Velencei-tó körül, amitől eléggé féltem, mert kb 15 éve ültem utoljára biciklin, de annyira szerettem volna már kimozdulni, hogy rávettem magam. Most is a saját autómmal mentem, mert Pátyról nem volt érdemes bemenni a céghez, így oda vissza meg tudtam állni a lovasberényi régi zsidó temetőnél, mert teljesen mások voltak a fényviszonyok. Sőt még a Bence-hegyi kilátóba is fölmentem.
Kilencedik nap fölmentünk Máramarosba, ahol még egyinkünk sem járt. Először a Rogozon, aztán Sajómezőn kerestük meg az UNESCO Világörökségi listán lévő fatemplomokat. Utána Barcánfalván bementünk a kolostorba, ami nagyon jól nézett ki, de szerintem a világörökségi fatemplom nem ott volt. Utána Szaploncára mentünk a Vidám temetőbe, ami olyan volt mint valami vurstli. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem. A temető viszonylag kis területű, körbe van kertve és belépővel lehet csak bemenni. Van benn egy templom, ahol a belső díszítés még csak félig van meg. A temető körüli utcák tele vannak éttermekkel és árusokkal, mint valami búcsúban, egy csomó helyen szól a zene. Én elég furán éreztem magam ahogy egy csomó turistával egyetemben a sírokat fotózom, miközben egy bácsi éppen a fia sírján cseréli a virágot és imádkozik. A fiúról meg lehet tudni, hogy autóbalesetben halt meg és ha tudnék románul még többet is megtudhatnék a leírásból, de így csak a karambolozó autókat ismerem föl a képen. Egyértelmű, hogy az egész környék a temetőhöz kapcsolódó bevételekből él. Máramarosszigeten végül meg sem álltunk, habár én szerettem volna megnézni a Tiszát, azt hittem lesz valami Tiszaparti park vagy sétány, de egyáltalán nem volt és megközelíteni sem nagyon tudtuk, úgyhogy lemondtam róla, mert már amúgy is elég késő volt, hogy a szállásunkra érjünk Budfalvára.
