Most jöttem rá ahogy hazaértünk, hogy milyen szerencsénk volt. Hogy ott vészeltük át ezt az egészet. Ez az irtózatos hőség egy tengerparti kempingben könnyen elviselhető sőt úgy is mondhatnám, hogy rendben van. Pont olyan volt az idő, mint régen Jugoszláviában mindig, forró és száraz. Amikor az ember akkor érzi jól magát ha vizes. Amikor úszás után ahelyett, hogy kimennél a sekély vízben fetrengsz rozmár módra. Már legalább 6-7 éve nem volt ilyen. Mindig kifogtunk minimum egy
bórát, ami az amúgy is hideg vizet elviselhetetlenre hűtötte. Most semmi ilyesmi nem volt. Ott jöttem rá, hogy mennyire vágytam erre. Az sem érdekelt, hogy nem mentünk sehová. Ki sem mozdultunk a kempingből. Csak a gyönyörűséges öblünkbe mentünk át egy délután.
A dinnye órák alatt sem hűlt le a vízben. Aztán a gyerekek rájöttek, hogy nem merül el...
Annyira büszke vagyok a Lilire. Úgy mozog a vízben mint egy fóka. Simán tartotta a tempót a többiekkel, pedig évekkel kisebb volt mindenkinél.
Vittünk magunkkal filctollakat meg festéket és délben amikor nem lehetett kimenni a napra, köveket festettünk.
1 megjegyzés:
Micsoda jó ötlet ez a kavicsfestés ! Én is ki fogom próbálni, van itthon kavics elég.... Szép az öböl, elhiszem, hogy itt jól éreztétek magatokat !
Megjegyzés küldése