puszikávé: június 2014

2014/06/30

2014/06/25

Volt egy szabadnapnyi plusszórám, amit június végéig el kell használni. Ez persze a világ legkönnyebb dolga, de én nem akartam elherdálni, valami jó helyre akartam menni ládázni. Aztán éjszaka valamit álmodtam, amire nem emlékeztem, csak arra, hogy kellemes volt meg mintha lett volna benne levendula. A levenduláról meg eszembe jutott Pannonhalma ahol szerintem talán osztálykiránduláson voltam utoljára.

Azt hallottam, hogy hatalmas pénzeket fordítottak turisztikai beruházásokra, de én csak arra emlékeztem, hogy iszonyú melegben eléggé utáltuk a csoportos araszolgatást. Hát most egyénileg is meg lehet nézni, adnak egy ilyen bigyót, ami érzékeli hogy hol jársz és elmondja amit arról a részről tudni kell. Az autóknak fedett parkoló van a fogadóépület mellett, ahonnan egy hídon át kényelmesen föl lehet sétálni az erdőben árnyékban az épületekhez. Utána meg tovább az arborétumhoz és a gyógynövénykerthez. Gyönyörű az egész! A gyógynövényes-levendulásban van egy teázó, egy szappankészítő műhely és egy levendulaolaj lepárló. Egy működő gazdaság és mindent meg lehet nézni.

Pannonhalma után még elmentünk Csatka-Szentkútra lefényképezni a kálváriát.

Hazafelé Kisbéren megnéztük a Mini Magyarországot. Jópofák ezek a makettek és szépen rendben van az egész park. Igaz, hogy már zárva volt, de körbe lehetett sétálni a kerítés mellett és minden látszott.

makett Pannonhalma

Az egyik faluban láttunk egy csordát az úton. A gyerekek teljesen oda voltak, mondjuk tényleg nem nagyon lehet már ilyeneket látni még falun sem. Nekik az fel sem tűnt ami nekem volt érdekes, hogy a csordás quaddal kísérte az álltokat.

2014/06/22

Múzeumok éjszakája

Iszonyú tömeg volt mindenhol. Elóször megnéztük a Magnum Kontaktokat a Capa központban, aztán a a tömött múzeumbusszal elmentünk a közlekedési múzeumba. Útközben láttuk a vidámpark helyén a Holnemvolt Parkot ezért inkább ide visszasétáltunk a Közlekedési után, mert eredetileg a Füvészkertbe akartunk menni. Sajnos már semmire sem lehetett felülni, amit nem igazán értek. Ha éjfélig van nyitva akkor miért nem működik minden addig? Utána elsétáltunk a Hősök terére. A Szépművészeti Múzeum előtt festettünk egy képet közösen és elhatároztuk, hogy veszünk vásznat és festeni fogunk, annyira élveztük. A múzeum előtt még éjfél után is sorbanállás volt. A múzeumbuszra alig fértünk föl, hogy visszajussunk a Nagymező utcában álló kocsihoz.

Nekünk ez volt az első Múzeumok Éjszakája, eddig valahogy mindig valami más program volt ezen a napon. Jövőre ha összejön kizárólag az olyan programokra megyünk amik csak ekkor vannak, például a Gellért szálló-fürdő látogatásra. A rendes múzeumokba meg inkább kifizetem a rendes belépőt, mert ilyenkor gyakorlatilag élvezhetetlenek a hatalmas tömeg miatt.

2014/06/01

Waldorf olimpia

A waldorfos olimpia ötödik osztályban van. Ekkor tanulják a görög történelmet és állítólag ebben a korban a legfogékonyabbak ennek az egésznek az átélésére. Kisérő szülőként végignéztem nemcsak az olimpiát hanem a kétnapos felkészülést is és bizton állíthatom, hogy megint csak igazuk van. Ezek a kamaszodó gyerekek hihetetlen beleéléssel csinálták mindent.
Az összes magyarországi waldorf iskola ötödik osztálya itt volt, kb. 420 gyerek. Szétosztották őket városállamokba, 12 városállam volt, mindegyik más színű. Városállamokként voltak délelőtt az edzések és délután a játékok, aztán minden államnak festettek egy gyönyörű zászlót és az öveiket a városállam színére. Két három gyerek volt csak egy osztályból, öröm volt nézni, ahogy vadidegen gyerekek teljes összhangban együtt dolgoznak.
Itt semmi sem a versenyről szólt, hanem a kitartásról, az önmaguk legyőzéséről. Mindenki végigcsinált mindent. A maratoni futásnál , ami itt kb. két és fél km volt, a legnagyobb éljenzést a vége felé befutó kórosan kövér kislány kapta, meg az a fiú, akinek lett valami a térdével és befáslizott merev lábbal gyalogolta végig.
A városállamokat három tanár vezette, akik végig figyelték a gyerekeket és a záróceremónián, ahol mindenki kapott oklevelet és érmet, mindenkit személyre szólóan értékeltek. Lili a Delphi városállamban volt, és teljesen véletlenül Péter bácsi, a némettanárja volt az egyik vezető. Ő verseket írt annak a több mint tíz gyereknek akit ő figyelt.