puszikávé: április 2015

2015/04/27

Szent György nap

A Szent György napot az iskola most már hagyományosan a szőlőhegyen tölti a már többször emlegetett fűtő-mindenes Laci bácsi telkén. Eddig én ezen nem tudtam részt venni, de most jelentkeztem segítő szülőnek. A krumplipucoláson kívül az én feladatom a fotózás volt.
A gyerekeket beosztották 7 csoportba, mindegyikben volt mind a 7 osztályból gyerek, kicsik nagyok vegyesen, és végig kellett menniük 7 állomáson, ahol különböző feladatokat kellett megoldaniuk. Főleg különböző ügyességi feladatokat kaptak, de volt éneklős-beszélgetős és mandalakészítő állomás is.
Volt még egy nagy közös kötélhúzás, ahol a gyerekek voltak a felnőttek ellen és a képekből látszik, hogy kik nyertek.
A végén közösen megettük a finom bográcsban főtt kolbászos paprikáskrumplit és a vega vegyes zöldséget.
Jövőre is megyek mert nagyon jó volt.

a segítő szülők már reggel elkezdték a munkát, kb. 150 emberre kellett főzni

megjöttek a gyerekek

virágok mindenhol

reggeliznek

kosárbadobás

ügyességi játékok

mondókázás-éneklés tornázva

mandala, két sárkány

természetesen a gyerekek nyertek

paprikás krumpli

vega zöldésges egytálétel

mindenki szépen sorbanáll a kis tányérjával

2015/04/14

Nagykopasz

Annyira kiakasztott, hogy ott voltunk a Pilisben és három nap alatt nem gyalogoltunk összesen 3 kilométert, hogy amikor hazaértünk délután hirtelen elhatározásból nekiindultam Csipivel a Nagykopasznak.
Több mint tíz éve épült a Csergezán Pál kilátó a hegy tetején és én azóta halogatom ezt a túrát, pedig légvonalban csak 4 km a házunktól. Útközben van egy gyönyörű kopasz rész amit úgy hívnak, hogy Tarnai-pihenő, odáig régebben többször fölmentünk, de a hegy teteje még nagyon messzinek tűnt. Most rájöttem, hogy a pihenőnél már bőven túl van az ember a nehezén.
A hegytetőn láda is van. Pont egy olyan részen, ahol hatalmas dúlást vitt végbe a jég. Ahogy ott botladoztam a kidőlt fák és a letört ágak között egyszer csak észrevettem, hogy nem hallom a Csipi lihegését. Szőrén szálán eltűnt. Gondolom valami vad után futott. Legalább egy órát üvöltöztem, aztán elindultam vissza a turistaútra, mert már kezdett lemenni a nap. Arra gondoltam, hogy a kocsihoz biztos visszatalál, aztán legalább egy kilométerrel arrébb egyszer csak szembe loholt az úton. Látszott rajta, hogy ő is nagyon megijedt, megivott egy fél liter vizet és utána nem távolodott el egy fél méternél többre tőlem.
Nosztalgiáztam is egy kicsit..kikerestem két régi képet ugyaninnen.

kilátás a Tarnai-pihenőről, Százhalombatta kéményei látszanak

leánykökörcsin, szerintem az idén az utolsó

odvas keltike szőnyeg

a kilátó

Csipi annyira nem élvezte a lépcsőzést de nem hagyhattam lent egyedül

a láda környezete elszomorító

lefejezett, kidőlt fák

Csipi itt tűnt el

a Tarnai-pihenő visszafelé surlófényben

ugyanaz a kökörcsin lemenő napban

közben elkezdett hervadni

az elvirágzott kökörcsinek szinte világítottak

a Tarnai-pihenőnél 11 éve, Lili ül a kocsiban

az unokatesójának akinek az ölében ül most lesz az esküvője

2015/04/12

Egy boldog korszak vége

Be kell látnom, hogy Lili végérvényesen kamaszodik. Át kell állnom túlélő módba.
Érintett ismerőseim szerint röpke 3-4 év és visszakapok egy normális gyereket, de minimum addig kell kihúznom, amíg otthon lehet hagyni, ha már eljönni nem akar sehová. Most éppen nagyjából semmi olyan dolog nem érdekli amiket én szeretek. Viszont magamban jót nevettem azon amikor veszekedés közben azt mondta, hogy anya nem veszed észre, hogy eddig azért volt jó minden utazás, mert az csináltuk amit én (mármint ő) akartam, de mostanában mindig az van amit te (mármint én) akarsz. Ezek szerint az eddigi sok ládázásos kálváriázós utazás jó emlékként úgy maradt meg benne, hogy azok az ő akarata szerint voltak, pedig nekem egy csomószor lelkiismeretfurdalásom volt, hogy milyen unalmas helyekre hurcolom.
Voltunk Visegrádon, ahová csakis azért volt hajlandó eljönni, mert bedobtam a "wellness" varázsszót, és előtte órákig vitatkoztunk azon, hogy hiába lesz esetleg szolárium is, ő 13 évesen biztos, hogy nem fogja kipróbálni.
Odafelé Esztergom környékén ládáztunk egy kicsit, de végig nyaggatott, hogy menjünk már a szállodába. Visegrádon megnéztük a várat meg a királyi palotát, de semmiféle kirándulásról nem lehetett szó. Harmadnap föladtam és már délben hazajöttünk. Inkább délután elmentem a Csipivel a Nagykopaszra, de az már egy másik poszt lesz.