Esős Őrség

Nagynehezen rábeszéltem Lilit, hogy menjünk le az Őrségbe a szokásos pünkösdi baráti összejövetelre. Farkasfán lakik egy ismerősünk,  nála szokott ilyenkor összegyűlni egy hatalmas társaság. Ez az egész általában az evés-ivás-beszélgetés körül forog, de én nem vagyok képes napokig egy helyben ülni. Szombaton az esőben csak Lilivel kettesben mentünk el közeli erdőbe a szalafői halomsírokhoz. Szerencsére gumicsizmában, mert különben nem tudtuk volna megközelíteni a ládát meg a sírokat. Át kellet kelnünk a Zalán, ami itt még csak egy megáradt patak, de az erdőben is mindenhol hatalmas vizek voltak. A gumicsizma új értelmet adott az egész kirándulásnak. Mind a ketten nagyon élveztük, hogy nyugodtan beletapicskálhatunk az összes pocsolyába és például életemben először bemásztam egy mocsárba virágokat fényképezni.
Vasárnap gyönyörű idő volt. Egy kisebb társasággal visszamentünk Zalalövőre, a Borosán-völgybe ládázni és kálváriát fényképezni, aztán körbegyalogoltuk a Borostyán-tavat egy másik láda miatt.
Este a vacsora utáni beszélgetést Lili végre annyira unta, hogy odament a többi fiatalhoz. Rájuk már nem igazán írhatom, hogy gyerekek, mert Lilinél jóval idősebbek, de egy pár évvel ezelőttig minden évben együtt játszottak, csak mi kihagytunk egy kis időt, miközben ők felnőttek, Lili meg egy szégyenlős kamasz lett. Már rég lefeküdtem amikor ők még mindig a tűz körül beszélgettek. Annyira jól érezte magát, hogy ma azt mondta, hogy borzasztó, hogy egy évet kell várni amíg újra találkoznak.
Hétfőn megint szemerkélő esőre ébredtünk így egy jó kis közös reggeli után elindultunk hazafelé.

átgázoltunk a Zalán

az elhagyott kavicsbányácskában összegyűlt a víz

halomsír

patakban gázolni jó

mocsári nőszirom

ázottan

pocsolyában is jó 

Borosán-völgy, Szentkút

sebzett szívből folyik a víz

Borostyán-tó

hajtás, virág, lila toboz