Az egyik unokahúgom a 25. születésnapjára azt kapta tőlem, hogy elviszem oda ahova akarja és ő Pozsonyt választotta. Nem akartam autópályán menni és amúgy is azt gondoltam, hogy Pozsonyra nagyjából egy fél nap elég, úgyhogy odafelé a Csallóközben csalinkáztunk egy kicsit, visszafelé meg átmentünk Ausztriába. Hát ez a vidék sem lett a kedvencem.
Először Dunaalmáson megnéztük
Csokonai Lillájának a sírját, aztán Komáromnál átmentünk Szlovákiába és fölmentük Gútára megnézni a
hajómalmot, utána meg Dunatőkésen a
vizimalmot. A malmokat szeretjük, láttunk már sokat, ezek nem voltak különösebben szépek, mondjuk a gútai a fedett fahíddal nem volt rossz.
Egyházgellén a templom nagyon szép volt, de persze nem lehetett bemenni. A hozzá tartozó láda a nagybudafai tölgyesben volt elrejtve. Gyönyörűek voltak ezek a többszáz éves tölgyfák!
Utána Pozsony felé a bősi erőmű felvízcsatornája mellett ment az út, úgyhogy az egyik lehetőségnél fölmentünk a gátra. Nyomasztó a látvány. A vízszint legalább 20 méterrel magasabban van mint a környék.
Második nap reggel bementünk Pozsonyba. A fél város föl van túrva. Először fölmentünk a várhegyre. A várban van a Szlovák Nemzeti Múzeum, de oda nem akartunk bemenni, amúgy meg nem valami nagy szám az egész, a kilátás meg egyenesen ronda. Ha nem tudnánk, hogy Pozsony milyen fontos szerepet játszott a magyar történelemben, ott ez még véletlenül sem derül ki. Magyar felirat nincsen sehol (igaz, magyar turistával sem találkoztunk), egy-két helyen az angolt elolvastam, több száz évet egyszerűen átugranak. Ha valamelyik épületnél kihagyhatatlan az egykori magyar tulajdonos neve, akkor azt odaírják, de egy szóval sem utalnak arra, hogy az illető nem szlovák volt.
A vár után lent a városban szerettünk volna megállni valahol, de képtelenség volt parkolót találni úgyhogy inkább kimentünk a
Dévényi várhoz. A várrom nagyon rendben van, rendezett és szép. Egy kb. 80m magas sziklára épült a Morva torkolatánál. A várudvaron van egy 55m mély kút. Tök jó ötlet, hogy a káváján van egy vödör víz egy odaláncolt pléhbögrével így az emberek mindenféle pénzek és kavicsok bedobálása helyett egy bögre vizet öntenek be. Mi is jót szórakoztunk, mert a mély kút ráadásul fölerősíti a csobbanás hangját, jó sok idő alatt ért le a víz.
Délután aztán valahogy mégiscsak találtunk egy, a belvárostól viszonylag távolabbi parkolót, úgyhogy jó sokat gyalogoltunk amíg körbejártuk a régi városrészt. Sajnos a
koronázótemplomba se és a Kék templomba se jutottunk be. A Kék templom elképesztő!
Harmadnap délelőtt elmentünk a
hármas határhoz, utána Ausztriában Féltoronyban megnéztük a
kastélyt, majd a szomszéd faluban
Albertkázmérpusztán már Magyarországon a templomot, persze megint csak kívülről. Utána megint az osztrák oldalról lementünk az
Andaui-hídhoz, ahol 56-ban több tízezren mentek át a Hanság-főcsatornán Ausztriába amíg az oroszok föl nem robbantották. Az Andauból a hídhoz vezető több kilométeres út mellett van egy csomó elég furcsa szobor.
Ez a határon át ide-oda mászkálás még a gyerekeknek is érdekes volt de én még így 25 év után sem tudok betelni vele. Én nem akarok soha többé kerítést, a kerítés nem kirekeszt hanem bezár.
 |
| Lilla sírja Dunaalmáson |
 |
| Gúta |
 |
| albínó kanca Gútán |
 |
| Egyházgelle |
 |
| vízszintkülönbség |
 |
| lányok a gáton |
 |
| Dévény |
 |
| A szintén Lechner Ödön építette Grössling gimnázium sarka a Kék templom mellett |
 |
| a gimnázium napórája |
 |
| a Kék templom |
 |
| ehhez a borzalomhoz kellett lapulnom, hogy a templom szemben beleférjen a képbe |
 |
| hármashatár |
 |
| Féltorony |
 |
| Albertkázmérpuszta |
 |
| Andauból a híd felé |
 |
| a 1996-ban újraépített híd most emlékhely és persze szabad gyalogos-biciklis határátkelő |
 |
| ezt a szobrot legalább értettük |
