Vadmurok (Daucus Carota), mindig is ott volt a szemem előtt, de sohasem néztem meg közelebbről. Az úgy bennem volt, hogy szeretik a rovarok, sokszor láttam rajta napozni mindenféle bogarakat, de főleg valami kis feketét. Ja, hogy az a kis fekete a közepén nem is bogár?
A néphit szerint: " régen az egész virág lila volt, mint a bűnbánat színe az adventi gyertyákon, de ahogy fogyott a leányokban a szemérem, úgy fehéredett ki, mintha a sötét szoknya alól már a csipkés alsószoknya lebbenne ki egyre inkább, és majd ha az utolsó lila virág is eltűnik a virág közepéről, akkor lesz vége a világnak. Érdekes, ahogy megöregednek az asszonyok, mind úgy emlékeznek, hogy az ő fiatalságuk idején még jóval több lila virág volt a murokban, függetlenül attól, hogy melyik évszázadban születtek..."
Az angoloknák Quenn Anne's Lace-nek, Anna királyné csipkéjének hívják és náluk is fűződik hozzá egy legenda: Anna Királynő, I. Jakab hitvese, aki mesteri csipkeverő volt, udvarhölgyeit versenyre hívta, hogy ki tud olyan szép csipkét készíteni mint a vadmurok virága. A versenyben Anna királynő nem talált legyőzőre, de egy apró baleset történt. a királynő megszúrta az ujját és a kiserkenő vére éppen a vadmurok középső virágjára hullott. Ettől kapta ez a virág a többitől elütő színét.
 |
| Nincs még veszve a világ! Itt az egész lilás! |
