Kivettem, a plusszóráimat és elmentem Esztergomba ládázni.
Először a
Dunai szörny nevű ládát kerestem meg, ami a Dorogi szénbányák szénrakodója volt valamikor és tényleg olyan mint a birodalmi lépegető. Olyan alacsony most a vízállás, hogy a kavicsos partból jó nagy rész szárazon van. Láttam egy csomó vizimadarat akik a szárazulatokon napoztak, de sajnos nem lehetett a közelükbe menni, mert elszállt az összes.
Utána a
kerek templomnál kerestem meg a ládát, amit tavaszal amikor Visegrádra mentünk a Lilivel nem találtunk, viszont akkor a templomot megnéztük. Most 1 perc alatt simán meglett, de a templomba nem mentem be mégegyszer. Utána fölmentem a hegyoldalba
Babits nyaralójához. Megörültem, mert nyitva volt a kertkapu, nem szeretem ha a gondnokot föl kell hívni telefonon ha meg akarok nézni valamit, ritkán szoktam, csak ha valami nagyon különleges a hely. Ez is ilyen lett volna, azért örültem meg, de aztán mégsem lett a múzeumnézésből semmi, mert 2 osztálynyi gimnazista várakozott, hogy a kis nyaralót megmutassák, úgy, hogy kb. tízesével mehettek egyszerre, mert többen nem fértek be egy szobába. Tényleg sajnáltam, mert nagyon hangulatosnak látszott, de hát Esztergom nincs messze, majd legközelebb.
 |
| gyerekek az aláírásfal alatt |
 |
| a tanárúr békésen sörözget az osztályára várva |
A nyaralótól nem messze volt a
Belvárosi kálvária kápolna, amit tavasszal már megtaláltunk, viszont akkor nem töltöttem az időt a kálvária fényképezéssel, úgyhogy most visszamentem. A Csendhegyeken látszik majd az eredmény, illetve az eredménytelenség. Már már paranoiásan a stáció domborművek üveg és egy sűrű szövésű drótháló mögött vannak, amit még egy kis hegyes nyilakból álló kerítés is véd. Látni csak azt lehetett ahol az üveg be volt törve.
 |
| ez az autó már tavasszal is itt állt |
 |
| a Kerek templom kupolája a kálváriától |
Megkerestem még a
Mária Valária hídnál a ládát aztán nekikezdtem az Esztergomi séta nevű 9 pontos multiládának, fölmásztam a Macskaúton keresztül a bazilika mellé a Melocco féle István megkoronázása szoborhoz, aminél furcsa mód szlovákok fényképezkedtek és szegény István úgy néz ki mint egy ősember, de aztán besokaltam.
 |
| Macskaút gyíkkal |
 |
| sok lépcsővel |
 |
| és macskákkal |
Gondolom a közelgő hidegfont eredményeképpen egyre jobban kezdett fájni a fejem, úgyhogy nem volt kedvem a tűző napon a városban kilométereket kóricálni, viszont hazamenni még nem akartam, ha már egyszer szabadnapot vettem ki, úgyhogy Szlovákián keresztül fölmentem az Ipoly völgyébe megnézni két miniduzzasztót és hallépcsőt. Az
egyiknél a ládát simán megtaláltam, viszont a hallépcsőt nem értettem, mert egyáltalán nem volt benne víz. Szegény halak ott biztos, hogy nem jutottak tovább. A
másiknál viszont a láda a hallépcső két ága közötti szigeten volt, amire csak nagy nehezen jöttem rá, miután szoknyában és szandálban megjártam egy szederrel átszőtt bozótost és a víz megállított. Itt bezzeg jó sok vizet engedtek a hallépcsőre, úgyhogy esélyem sem volt.
 |
| hallépcső, ahol nekem át kellett volna mennem ot sokkal nagyobb volt a bozót |
Végül is kb. 10 kilométerrel a lábamban hulla fáradtan mentem haza. Ha nem fájt volna a fejem, akkor egy tökéletes nap után.
