Ködös barnák és kék

Ma megint megbizonyosodtam arról, hogy nem kell megriadni a rossz időtől. Mert ugye milyen idő lenne amikor szabadságon vagyok. Hidegben, ködben, hószállingózásban fölmentem a Piliscsaba fölötti Nagy-Kopaszra. Itt egy pár hónapja építettek egy kilátót. Azt hittem, hogy semmit sem fogok látni a körpanorámából, de gyönyörű volt ahogy a hegycsúcsok kiálltak a párából. Az erdőnek meg valahogy olyan különös hangulata volt. Az őszi színek már teljesen eltűntek és a csupasz mindenféle barna fák között kéklett a pára.

Klastrompuszta körül

Ma reggel el kellett vinnem Lilit és még 3 másik gyereket Kesztölcre, mert a cserkészekkel az őszi portyán onnan mennek föl a Fekete-hegyi menedékházba. Így aztán adta magát, hogy ott gyalogoljak a környéken. Klastrompusztán hagytam az autót, onnan tettem egy nagy kört és megkerestem közben négy ládát is.
Délelőtt gyönyörű idő volt. Először megkerestem a pálos kolostorrom mellett egy ládát, aztán nekiindultam a hegynek. Meredeken fölmentem a Kémény-sziklához egy másik ládáért, ez majdnem 300 m szintet jelentett. Eléggé kikészültem a meredek mászástól, föl is adtam, hogy tovább menjek fölfelé, inkább inkább lefelé indultam, aztán rájöttem, hogy körben az oldalban kisebb emelkedővel el tudok jutni a Basina-völgy fölötti kilátónál lévő ládához. Mire odaértem elromlott az idő. Jól befelhősödött, aztán mire leevickéltem az Eszperantó-forráshoz, az eső is rendesen rákezdett. Én határozottan úgy emlékeztem, hogy hétvégére egyáltalán nem jeleztek esőt. Nem volt nálam semmilyen kabát, de szerencsére nem volt hideg. A forrástól legrövidebben egy meredek úton lehetett volna visszajutni a kocsihoz, de én úgy éreztem, hogy még egy meredek mászásra nem vagyok képes. A kilátónál lévő ládát együtt kerestük egy családdal és ők azt mondták, hogy van egy kerülő út, ami nem annyira meredek. Na itt kezdődött a borzalom. Az eső nem túl erősen de masszívan esett, szép lassan mindenem átázott. A kerülő utat Piliscsév elején nem találtam meg, viszont onnan már visszamenni is sok lett volna, úgyhogy inkább továbbmentem mert a gps-en láttam egy másik utat, ami ugyan nem vitt át teljesen a Klastrompusztai útra, de reménykedtem, hogy nem lesz valami áthatolhatatlan akadály a végén, és találok valami ösvényfélét. Végül is szerencsém volt. Egy sárbahempergéssel, csurom vizesen visszajutottam a kocsihoz pont mire teljesen besötétedett. Itthon miután egy órát feküdtem a kádban, megnéztem, 16 és fél kilométert gyalogoltam és összesen 553m szintet másztam meg.

A Kémény-szikláról Kesztölc

Klastrompuszta

egy fél óra alatt ilyen idő lett

Piliscsév, azon a murvás úton gyalogoltam én is az esőben

Csévi-barlang

Eszperantó-forrás

Miről másról...az őszi erdőről megint..

Ma kivételesen kutya nélkül gyalogoltam az erdőben. Szerencsére már a múlt hétvégén rájöttem, hogy a létra melletti nagy kapun szorosabbra tették a láncot, így nem lehet akkora résre kinyitni, hogy a Csipet átférjen. Akkor ott volt mindenki, úgyhogy át bírtuk adogatni a kutyákat a létrán, de egyedül ezzel nem próbálkozom, így eleve nem vittem magammal. Visszafordulni nagyon utáltam volna. Ennek eredményeképp láttam két mufloncsapatot és szarvasokat. Kutyával és gyerekekkel nem sok esélye van az embernek állatokat látni. Az első csapat muflon után, akiket nem bírtam lefényképezni, már a nyakamban hagytam a gépet, úgyhogy a szarvasoknál az utolsó lemaradót sikerült viszonylag élvezhetőn lekapni. A második csapat muflon meg eleve túl messze volt.
Azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen helyen lakom.

A Tarnai pihenő a távolban

A budakeszi arborétum fenyvese foltja

egy régi kis kőbánya az erdő közepén

visszafelé megint az arborétum 

az irtáson a tuskók körül gombák