A kucsmagombával elkezdődött az idei gombaszezon. Én bevallom őszintén azt sem tudtam, hogy mi az a kucsmagomba és azt meg pláne nem, hogy kora tavasszal van a szezonja, de az őszi őrségi gombaszedésünk olyan jól sikerült, hogy azóta ha az unokahúgomékkal találkozunk mindig szóba jön, hogy mikor megyünk gombászni és most is küldözgettek linkeket meg képeket a kucsmagombáról, úgyhogy utánanéztem, hogy hol terem. A homokos öregebb ültetett nyárerdőket szereti állítólag, úgyhogy nekiindultunk az Alföldnek.
Dabas környékén végigvizslattunk három erdőfoltot, de nem találtunk egy darabot sem. Én igazából erre számítottam de azért, hogy mégiscsak lássunk a ronda nyárosokon kívül valami mást is eszembe jutott, hogy megnézhetnénk a homokdűnéket Fülöpszállásnál, úgyhogy továbbmentünk a régi ötösön. Egyszer csak Örkény után a Misi fölüvöltött, hogy álljak meg, mert ő látott egy nénit az erdőben egy bottal kotorászni aki biztos, hogy kucsmagombát keres. Megálltam és visszafordultam az erdő széléhez. A gyerekek kiugráltak és elrohantak megkeresni a nénit. Mi a barátnőmmel ki sem szálltunk. Egyszer csak eksztázisban rohannak vissza, hogy menjünk mert a néni tényleg kucsmagombászik és van egy csomó.
Tudtuk hogy nem egyszerű megtalálni ezt a gombát mert kicsi és a színe is beolvad a környezetébe, de kiderült hogy eddig rosszul csináltuk, egy bottal föl is kell kapirgálni az avart mert ritkán bújik ki teljesen. Amikor már ráállt a szemünk akkor sokkal könnyebben ment. Ráadásul ez az erdő is szép volt, sokkal öregebb volt mint az előzőek.
Végül is kb. két kilónyit szedtünk sőt én meg is számoltam 327 darabot. A nagyját, a szebbeket és frissebbeket vacsorára meg is ettük és nagyon finom volt. A kicsit öregebbeket meg megszárítják. Ez a gomba nem kukacosodik hanem egyszerűen elszárad, úgyhogy azok amik egy kicsit szárazabbnak tűntek azoknak sem volt semmi baja, megszárítva teljesen jók lesznek.
