Sződligeti horgásztó helyett mindenfélét fotóztunk

A barátnőmmel hajnali havas képeket akartunk csinálni a Sződligeti horgásztónál, de valami filmforgatás miatt az egész le volt zárva, így aztán Dunapartot fotóztunk, aztán kitaláltuk, hogy átmehetnénk Esztergomba és a pilismaróti hajótemetőbe ha már ott vagyunk majdnem a Dunakanyarban. Mire átértünk már annyira sütött a nap, hogy a hó szinte teljesen elolvadt, de végül is azért sikerült érdekes képeket csinálni.

Párizs

Lilivel évek óta álmodoztunk Párizsról. Még tavaly szeptember végén pont a születésnapja előtt láttam egy akciós repülőjegy hirdetést, úgyhogy nekiálltam keresgélni valamelyik iskolaszünet idejére olcsó jegyeket. Már majdnem feladtam, mert ha oda volt olcsó akkor tuti a visszaút volt drága, vagy fordítva, de végül is két órás kínlódás után sikerült a farsangi szünetre találnom oda-vissza olcsó jegyeket és szállodát is.
Én 35 éve voltam már Párizsban, de persze most minden teljesen másmilyennek tűnt és egyáltalán nem voltam elájulva, de szerencsére Lili igen. Én ismét beláttam, hogy nekem fölösleges bármilyen nagyvárosba menni, a világ legszebb nagyvárosa is sok 4 napig, kevesebb idő alatt meg a legfontosabb dolgokat sem lehet megnézni. Azt el sem tudom képzelni, hogy mi lehet ott nyáron főszezonban amikor így is sorba kellett állni minden főbb látványosságnál. A Louvre-ba legalább egy órát araszolgattunk, és a másik előre megvett jegyes sor sem volt sokkal rövidebb. Szerintem az Eiffel toronyba is csak azért jutottunk fel hamarabb, mert köd volt így csak az olyanok mentek föl mint mi, akiknek nem volt idejük elhalasztani.

borzalmas, ízetlen turista bagett Sacre Coeur-rel

 messze a Pompidou központ

kanyarog a sor

mi lehet itt nyáron, el sem tudom képzelni

az írnokot hatodikos korom óta szerettem volna megnézni

a Mona Lisának többen álltak háttal, mint ahányan nézték

a Tulieriák kertjében több volt a seregély mint a galamb

kivilágítva is megnéztük

egész nap tudtunk volna enni

eldőlt, hogy mégsem megyünk föl a harmadik szintre

majdnem lekéstük a repülőt, pedig azzal a busszal mentünk amit Ryanair ajánlott

Dobogókő mégegyszer

Megint fölmentünk Dobogókőre mert hóra vágytunk. Most teljesen más volt a kilátás, nem ült felhő a völgyekben, inkább csak szmog. Egy kicsit lehetett látni a Dunát is. Egészen furcsa volt, hogy néhol vastagon havasak voltak az ágak, gyönyörű fehér volt minden, máshol meg csak a földön volt hó. Teljesen össze-vissza, nem lehetett kijelenteni, hogy az árnyékos vagy az északi oldal havasabb. Jó volt egy kicsit feltöltődni, napsütéssel, meg hószaggal.