Az unokahúgom a második gyerekkel az októberi hosszúhétvégére volt kiírva, úgyhogy egy hirtelen elhatározással megkérdeztem két kollégámat, hogy nincs-e kedvük lemenni az Őrségbe. Sejtettem, hogy lesz, mert tudtam, hogy már ők is nagyon utálják ezt a bezártságot. Persze lekesen igen mondtak.
Kicsit aggódtam, hogy majd akarnak-e az erdőben kószálni, és ha igen akkor bírják-e. Kiderült, hogy teljesen alaptalan volt a félelmem, mert kb 3 perc alatt mindannyian rákattantak a gombászásra. Az is igaz, hogy ennyi gomba még talán sosem volt.
Tudtam előre, hogy velük nem akarunk főzni, úgyhogy rendes gombaszedésre nem készültem, de persze voltak olyanok amiket nem lehetett otthagyni. Szerencsére volt nálunk két vászon szatyor amibe azért tudtunk szedni. Ezekkel a szatyrokkal viszont úgy néztünk ki mint valami menekültek a zöldhatáron.
