A következő két napra a szállásunk Ohridban volt. Eredetileg kicsit máshogy gondoltam, de a hőség átírta a terveket. Nem volt kedvünk görög romok miatt autózni még egy csomót, úgyhogy beértük a tó környéki látnivalókkal. Először a Szent Naumról elnevezett kolostort néztük meg, aztán felmentünk a Galicica nemzeti parkba, ami az Ohridi és a Preszpa-tó között magasodik és állítólag van olyan hely ahonnan egyszerre lehet látni mind a két tavat. Lehet, hogy lett volna, ha feljebb mászunk az út mellől a hegyre, de az szóba sem jött, mert hiába mentünk föl majdnem 1600m magasra, a tűző napon ott is hőség volt. Este Ohridban sétáltunk, de a város kicsit csalódás volt, mert azt hittük, hogy sokkal több régi ház lesz. Másnap viszonylag korán fölmentünk a Szent Kelemen és Pantaleon kolostorhoz és ha már ott voltunk fönt akkor a szemben lévő Szent Mária Perybleptos nevű templomot is megnéztük. Innen jól lehetett látni az egész óvárost. Igaz, hogy nem volt túl sok igazán régi ház, de az újakat is ugyan abban a stílusban építették mint a régieket, hogy a felsőbb emeletek kiállnak az alsók fölé, úgyhogy tényleg szép összképet adott. Ohridban még az utcai lámpák is ilyen felül szélesedő házat formálnak.
Utána visszamentünk a Csontok öble elnevezésű vízre épült skanzenbe, ahol előző nap már voltunk csak be volt zárva. Ez egy fa cölöpökön álló bronzkori település, amit a tóban talált leletek alapján építettek. Itt volt az a pont amikor a további romok helyett visszamentünk a szállodába sziesztázni. Késő délután megint nekiindultunk a városnak és áldottuk az eszünket, hogy a hegyen lévő templomoknál már voltunk a reggeli hűvösben. Szerencsére a Robev család háza múzeum nyitva volt még és rajtunk kívül nem volt ott senki, úgyhogy az egyik alkalmazott érdekes dolgokat mesélt. Utána a naplementére kimentünk a Sveto Jovan Kaneo nevű templomhoz. Ez talán a legnépszerűbb templom, mert egy sziklára épült és mögötte ott van a tó.
