Az unokahúgomék vettek a gyönyörűséges fekete ausztrál csirkéik mellé 17 tyúkot egy tyúkgyárból, ahol szerencsétlenek sosem látnak napot. Pont akkor hozták meg a tyúkokat amikor a Misi nem volt otthon. Ezek mivel még soha életükben nem kapirgáltak rémülten ácsorogta és este persze nem mentek be az ólba. Nekem kellett átmennem beterelni őket, ami lehetetlenség volt. Kénytelen voltam egyesével elkapni őket és betuszkolni az ólba. Hihetetlenül undorító volt megfogni őket és érezni a kemény tollszárakat, mert ugye tolluk nem volt szinte semmi.
Kb egy hét volt mire megtanulták, hogy be kell menni az ólba. Ráadásul az elején volt nekik egy külön ól, de aztán azt meg kellett szüntetni és egyberakták őket, mert a barnák tök agresszívek voltak, elkergették a feketéket a kajától. Szerencsétlen feketék naphosszat az ól tetején ücsörögtek, mert nem mertek lejönni, csak akkor ha valaki odament hozzájuk. Mióta egy ólban alszanak megszokták egymást. Januárra már teljes volt az egyetértés.
Raktam hozzá későbbi képeket, hogy látszódjon az átmenet. November 29, már nem annyira rondák, de azért még látszik a különbség
December 11. Az összes csirkének élete első hava. Már alig van különbség.
Január 7. ugyan olyan nagyok és tollasak mint a feketék és mind elkezdtek tojni. A feketék között van egy pár kakas, akik nagyjából mostanára lettek ivarérettek. 24 tojás a keltetőben. Nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy lesz-e és ha lesz milyen lesz a keverék csirke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése