Megint Málta 1

 A múltkori villámlátogatásnál eléggé úgy tűnt, hogy a Lilinek jó lenne ha megint ki tudnék menni, úgyhogy még a reptéri várakozás közben megnéztem a jegyeket és vettem is nagyon olcsón húsvétra egy újabb látogatásra.
Közben persze minden megváltozott, átköltözött egy másik pirinyó lakásba és több műszakban dolgozik és lett egy barátja is, szóval túl sokat nem voltunk együtt, inkább csak valamiféle lelki támasznak kellettem, de mondjuk erre számítottam is. Éppen ezért már előre kinéztem magamnak különböző gyalogtúrákat. Elképesztő az a virágözön ami Máltán van tavasszal és aminek nyoma sem marad őszre. Most minden zöld és virul. Ráadásul mivel árnyék szinte sehol nincs a természetben, ezeket a túrákat szerintem májustól novemberig én biztosan nem tudnám legyalogolni 40 fokban. Máltán ingyenes a tömegközlekedés, csak igényelni kell hozzá egy arcképes kártyát a tömegközlekedási cégtől, amit kb egy hónap alatt küldenek ki, máltai címre, ezért a sima turisták ebből ki vannak zárva, hacsak nincs ott ismerősük, aki át tudja venni. Ezt Lili a sajátjával együtt nekem is megrendelte, úgyhogy teljesen ingyen közlekedtem és busszal mindenhová el lehet jutni.
Első nap csak Vallettába mentem be egy nagy sétára.
Első igazi túra Xghajra-ból Marsaskala-ba nem volt akkora nagy szám és nem is volt hosszú, úgyhogy átbuszoztam Marsaxlokk-ba a hőerőműhöz onnan kigyalogoltam a világítótoronyhoz és utána a félsziget másik oldalán lévő St Paul's pool-hoz, ami egy szép öböl és ahol úgy strandoltak az emberek mintha már nyár lenne, pedig a víz azért még hideg.

Sivatagi poros eső után nem igazán jó az idő

mindenhol kívül futnak a csövek

óriás hajó a kikötőben Vallettában

szerencsére pont akkor futott ki amikor a kilátóhelyhez értem

menet közben valaki ki vagy beszállt

a tátika vadon nő mindenhol

gáztartályhajó a hőerőmű mellett

Il-Kalanka világítótorony

hőerőmű virágmezővel

Szent Pál fürdője

Hofriet window

Közönséges kardvirág, Gladiolus communis

nyugdíjas lettem

 Nagyon fura ezt leírni. Most döbbentem rá, hogy már nagyon sokat beszéltem róla, de leírni még nem írtam le. Szóval igen, mától nyugdíjas vagyok. Túl sok minden nem változik, mert dolgozom továbbra is, igaz csak 6 órásként.  Talán majd akkor fogom észrevenni ha megkapom a fizetésem mellé a nyugdíjat is. Nem tudom, hogy meddig tudok/akarok/lehet dolgozni, de nagyon szeretnék végre egy kis időt úgy élni, hogy nincsenek anyagi gondjaim. Talán most nekem eljön az az idő amire 35 éve várok, hogy felzárkóztam. Amiről a rendszerváltás körüli eufóriában azt gondoltam, hogy hip-hop itt lesz, és mi is úgy élünk majd mint "nyugaton". Ja, hogy nem? A fizetésem és a nyugdíjam együttesen sem éri el a cégemnél az ugyanilyen beosztásban lévő német kolléganőm fizetését? Ja, hogy ne a németekhez hasonlítsam, hanem a magyar honpolgárokhoz? Miért is? Jó tudom ezekre a kérdésekre nincs válasz, vagy legalább is számomra elfogadható válasz nincs. Nem is agyalok tovább. Minél előbb megpróbálom betömködni az idők folyamán keletkezett lyukakat, aztán lesz ahogy lesz. Mindenesetre életem egyik célját elértem, légitársasági nyugdíjas lettem, innentől életem végéig jár a szabadjegy, feltéve hogy a cég nem megy csődbe. Mostmár csak olyan apróságokban kell bízni, hogy nem lesz háború, újabb világjárvány, nem gyűrnek le a különböző kórságok...stb...és akkor enyém a világ. Juhéé!