Nagyon fura ezt leírni. Most döbbentem rá, hogy már nagyon sokat beszéltem róla, de leírni még nem írtam le. Szóval igen, mától nyugdíjas vagyok. Túl sok minden nem változik, mert dolgozom továbbra is, igaz csak 6 órásként. Talán majd akkor fogom észrevenni ha megkapom a fizetésem mellé a nyugdíjat is. Nem tudom, hogy meddig tudok/akarok/lehet dolgozni, de nagyon szeretnék végre egy kis időt úgy élni, hogy nincsenek anyagi gondjaim. Talán most nekem eljön az az idő amire 35 éve várok, hogy felzárkóztam. Amiről a rendszerváltás körüli eufóriában azt gondoltam, hogy hip-hop itt lesz, és mi is úgy élünk majd mint "nyugaton". Ja, hogy nem? A fizetésem és a nyugdíjam együttesen sem éri el a cégemnél az ugyanilyen beosztásban lévő német kolléganőm fizetését? Ja, hogy ne a németekhez hasonlítsam, hanem a magyar honpolgárokhoz? Miért is? Jó tudom ezekre a kérdésekre nincs válasz, vagy legalább is számomra elfogadható válasz nincs. Nem is agyalok tovább. Minél előbb megpróbálom betömködni az idők folyamán keletkezett lyukakat, aztán lesz ahogy lesz. Mindenesetre életem egyik célját elértem, légitársasági nyugdíjas lettem, innentől életem végéig jár a szabadjegy, feltéve hogy a cég nem megy csődbe. Mostmár csak olyan apróságokban kell bízni, hogy nem lesz háború, újabb világjárvány, nem gyűrnek le a különböző kórságok...stb...és akkor enyém a világ. Juhéé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése