Bruegge-ből dél körül elindultunk lefelé kisebb nagyobb utakon, lehetőleg elkerülve az autópályákat. Csináltam egy saját google térképet amin bejelöltem egy csomó mindent, amiket érdemes lehet megnézni. Külön színnel azokat amiket muszáj, és persze a szállásokat kb. az első hétre le is foglaltam. Igy volt egy viszonylagos tervünk, és úgy voltunk vele, hogy a muszájokon meg a szállásokon kívül majd lesz ahogy lesz. Erre a napra a szállásunk Le Tréportban volt, szóval fél nap alatt oda mindenképpen el kellett jutni. Végül is a Petit-Fort Philippe világítótoronynál álltunk meg kávézni, aztán a Cap Blanc-Nez-nél. Ott lehetett halványan látni a doveri sziklákat szemben Angliában és a Dover-Calais kompot.
Utána lementünk Berck-ig, ahol a folyótorkolatban a homokon állítólag lehet látni fókákat. A fókák tényleg ott voltak! Ráadásul kétféle fóka is él ott, az egyik a borjúfóka (Phoca vitulina) a másik meg a kúpos fóka (Halichoerus grypus). Normandiában (és Bretagneban is) hatalmas az árapály különbség. Eszembe sem jutott, hogy erre is figyelni kell, csak amikor visszaszálltunk a fókák után a kocsiba, gondolkoztam el rajta, hogy milyen szerencsénk volt az apállyal. Az a rész ahol a fókák voltak és az is ahonnan nézni lehetett őket, dagálykor víz alatt van, szóval akkor a fókák valószínűleg úszkálnak, így esélyünk sem lett volna látni őket.
Berckből már lementünk Le Tréportba a szállásunkra, mert éhesek voltunk és ott szerettünk volna vacsorázni. A szálloda a kikötőnél volt a part közelében és volt étterme is, úgyhogy ott gyorsan megvacsoráztunk, hogy naplementére ki tudjunk menni a partra, ahol valami fesztivál volt tömeggel, úgyhogy rögtön el is határoztuk, hogy másnap kora reggel is kijövünk fotózni. Azt meg észre sem vettük, hogy közben dagály lett, csak reggel amikor kinéztem az ablakon a kikötőre akkor esett le, mert a hajók ferdén álltak a kikötő meder fenekén a szárazon. Utána meg tök érdekes volt látni, hogy milyen gyorsan emelkedik a víz, és amint elért egy bizonyos szintet, kis hajók tömege indult kifelé. Mi meg mentünk tovább.
Először egy Veules-les-Roses nevű városkában sétáltunk, aztán Fécamp melletti kilátóhelyen álltunk meg, aztán Etretat körül keringtünk egy csomót parkolóhelyet keresve, és majdnem ki is hagytuk pedig ez egy muszáj hely volt, mert teljesen reménytelennek látszott. A városközponttól 3-4 kilométerre lévő út mellett kialakított ideiglenes parkolók is mind tele voltak, úgyhogy a kedvünk is kezdett elmenni a tömeg láttán, de aztán mégiscsak sikerült egy helyet találni nem is túl messze a parttól. Ez volt az egész úton Mont-Saint-Michel mellett az egyetlen hely ahol tényleg tömeg volt, de még így is megérte. Ez mondjuk a fényképeken nem feltétlenül látszik, mert volt ahonnan kiretusáltam az embereket.
Ezután egy hosszabb szakaszt főleg autópályán tettünk meg, mert túl későn értünk volna a következő szállásra Tracy-sur-Mer-be, ahol csak bejelentkeztünk aztán kimentünk a partra Arromanches-les-Bains-nál. Az egész városka föl volt zászlózva a partraszállás 80. évfordulója miatt. Történelemből, főleg a II. világháborúból egyikünk sincs igazán képben. Például az itt épített mesterséges kikötőről sem tudtunk semmit, csak láttuk azokat a fura betontömböket a messzeségben. Másnap Saint-Laurent-sur-Mer-ben az Omaha beach Memorial múzeumban értettük meg, hogy mik voltak ezek a mesterséges kikötők, meg hogy mennyire elképesztő volt ez az egész partraszállás.
 |
| Petit-Fort-Philippe |
 |
| Doveri sziklák és a komp |
 |
| kilátás, Cap-Blanc-Nez |
 |
| Berck |
 |
| Le Tréport |
 |
| a kikötő 6.21-kor |
 |
| a kikötő 7.55-kor |
 |
| és amikor a kisebb hajók már ki tudtak futni, 9.23-kor |
 |
| Veules-les-Roses |
 |
| ingyenes könyvtár a strandon |
 |
| Elképesztő hortenziák mindenhol |
 |
| Etretat |
 |
| az öböl másik vége emberek nélkül |
 |
| Arromanches-les-Bains |
 |
| körben látszódnak a messzeségben a mesterséges kikötő maradványai |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése