Mégis csak elutaztunk.

Vasárnap este a két napos félig beteg semmittevés után rájöttem, hogy nem bírom tovább. Kicsit köhögni akárhol lehet,  nem akarom a drága szabadságomat otthon ülve tölteni. Eredetileg  Kőszegre szerettem volna menni a síszünetben, de annyira rossz időt jósoltak sok hóval, hogy nem mertem szállást foglalni előre. Még szerencse mert jött ez a hülye betegség is, vasárnap reggel semmiképpen sem mehettünk volna. Aztán meg  egész nap szakadt a hó is, de nem volt túl hideg, gondoltam hogy ha olvad akkor közlekedni is lehet, úgyhogy úgy döntöttem, hogy hétfőn mégis elmegyünk. Nem Kőszegre, mert az túl messze van, hanem Veszprémbe. Ez a két napos döglés arra is jó volt, hogy a Lilinek is volt kedve kimozdulni, mert mostanában nem nagyon akar menni sehová. Lefoglaltam egy belvárosi szállodát, mert úgy okoskodtam, hogy ha kedden esik az eső, akkor is tudunk valamit csinálni  a városban..

Hétfőn gyönyörű napsütésre ébredtünk, gyorsan összecsomagoltunk, kiástuk a kocsit a 20cm hó alól és elindultunk. Ahogy kiértünk a faluból már sokkal kevesebb hó volt, Székesfehérvárnál meg már szinte semmi. 

Meg akartam nézni egy pár kálváriát Veszprém körül, meg hát ugye ládázni is kell, úgyhogy Gyulafirátótra mentünk először.

Rátóti premontrei kolostorrom (GCRARO)

  Utána a kicsit messzebb lévő Magyarpolányba, mert arra voltam a legkíváncsibb. A kálvária is érdekes volt, meg a Petőfi utca is a védett házakkal. Természetesen macskát is kellett fényképezni.

Hátul a kálvária (GCKrVo)

Itt már elkezdett alkudozni, hogy menjünk egyenesen a szállodába, de rábeszéltem még egy kis ládázásra. Hihetetlen, hogy folyton ellenkezik, aztán meg nem lehet leállítani, ha már konkrétan ott vagyunk a láda feltételezett helyénél.
A következő a városlődi kálvária volt, ugyan láda nélkül, de nekem ez tetszett a legjobban.

Utána a bándi Esseg-várnál megkerestünk egy furfangos ládát.

Itt is volt egy kálvária, csak stációk nélkül.

Ezután már tényleg csak egy láda volt hátra, mert 5-re beakartunk érni a szállodába, ugyanis délben jutott eszünkbe, hogy otthon felejtettük a fürdőruhákat és a recepciós nő azt mondta, hogy majd mutat egy kínai boltot, ahol tudunk venni olcsón.
Az utolsó a márkói golgota nekem csalódás volt, pedig az volt a legszebben felújítva. Az eredeti falun kívüli  kálvária a rendszerváltásig orosz tank gyakorlótér volt, de  mára már teljesen körbeépült gazdag házakkal, az alsó részénél meg van egy raktárbázis. Kifejezetten csúnya, kopár az egész környék.
 Innen már 5 perc alatt beértünk Veszprémbe, a szállodát is megtaláltuk nagy nehezen mert a GPS teljesen meghülyült. A recepciós nő tök kedves volt, elmagyarázta, hogy hol van a kínai áruház. Csodák csodájára fürdőruhát is kaptunk és tényleg olcsón. Utána visszasiettünk a szállodába, bejelentkeztünk és lementünk a wellness részlegbe. Mi voltunk ott teljesen egyedül. Jó sokat bénáztunk mire rájöttünk, hogy hogy kell bekapcsolni a bugyborékoló bigyókat a medencében. Szaunáztunk is. Lilinek nagyon tetszett az egész én meg szépen csöndben megbeszéltem magammal amit eddig is sejtettem, hogy ez az egész wellness dolog nem az én világom.