A Liliék osztálya és a tanárok közös euritmia bemutatójával kezdődött a szokásos adventi kézműveskedés.
 |
| Az idén nálunk is lehetett koszorút csinálni. A drága koszorúalap helyett durva nagylyukú zsákvászonba tekert szalmából formázták a koszorút, amit aztán ugyan olyan jól lehetett díszíteni. |
 |
| A mézeskalács díszítésnek mindig nagy sikere van. |
 |
Annyira bírtam, hogy ilyen ötletesen kitalálták, hogy hogyan fogják megismerni
sütés után, hogy melyik kalács kié.
|
 |
| Ezeket a gyönyörű dolgokat a negyedikesek kötötték olyan gyapjúból, amit saját maguk festettek növényi festékkel. |
Az egésznek a végén szokás szerint közös éneklés mellett meggyújtottuk az első gyertyát a nagy koszorún. Szerintem senki sem tudta, hogy az új angoltanár tud hegedülni és énekelni. Gyönyörűséges volt ahogy elénekeltek kánonban egy latin nyelvű karácsonyi éneket. Folyton erőltetik a kánont, de én nem szeretem. Ez volt az első alkalom, hogy tényleg tetszett. Meg is mondtam a Lilinek, hogy tanulja meg ezt a dalt, és karácsonykor előadhatnák itthon is a gyerekekkel.
A hidegkúti bazár az idén is egy napra esett a miénkkel, így aztán délután átmentünk oda. Láttam a műsorban, hogy kettőkor koncertet ad Ő:
Persze csúszott az egész, a gyerekek már kezdtek nyűglődni, és amikor végre elkezdődött egyáltalán nem értették, hogy én ezt miért akartam megvárni. Én meg rádöbbentem, hogy így 20-30 év szünet után is tudom a számok nagyrészét, ennél konkrétan majdnem sírtam. A második szám közben mondtam nekik, hogy menjenek nézelődni, mert én biztos, hogy végighallgatom az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése