A gyerekek nyúztak, hogy menjünk élményfürdőbe az őszi szünetben, így majdnem elmentünk megint Nyíregyházára, de szerencsére időben észrevettem, hogy a fürdő december közepéig zárva van felújítás miatt. Túl sok télen is működő csúszdás élményfürdő nincs az országban, pláne olyan helyen ahová én is szivesen megyek, mert lehet a környékén ládázni, így került a képbe Kehidakustány. Oda és visszafelé tettünk kisebb-nagyobb kitérőket, hogy egy pár még hiányzó kálváriát le tudjak fényképezni a
Csendhegyeknek.
Az első nem tervezett megállónk Csákberényben volt, mert megláttam a metrót és eszembe jutott, hogy ott van egy
láda is. Utána kálváriákat kerestünk Ácsteszéren, Bakonyszentivánon és Bakonyszűcsön és még egy kis ládázásra is maradt idő. Kolontáron megnéztük a
vörösiszap katasztrófa emlékhelyét, aztán a
Nemeshanyi vizimalmot és mellette Káptalanfa határában a
Szent János hidat. Sötétedésre értünk Kehidakustányba, gyorsan elfoglaltuk a szállást és elmentünk a fürdőbe, hogy a zárás előtti 3 órás kedvezményes jegyet ki tudjuk használni. Én ennél többet nem hiszem hogy kibírnék egy ilyen helyen, ráadásul a könyvemet is itthon felejtettem. Meg lehet süketülni, a víz azért annyira nem meleg, hogy folyamatos mozgás nélkül ne fáznék, de úszni nem lehet. A kinti medence elég meleg, de annyi ideig akkor sem bírom áztatni magam és akkor még nem is beszéltem a zuhanyozós-öltözködős-hajszárítós tortúráról a végén. Az összes ilyen helyen spórolnak a hellyel a öltöző részen ebből kifolyólag még ha nincsenek is sokan, ott akkor is tömeg van, a zuhanyban nem folyik le rendesen a víz és soha nincs elég hajszárító. Második nap én már be sem mentem a vízbe, hogy ne kelljen utána zuhanyozni meg hajat szárítani. Legszívesebben kint vártam volna az előcsarnokban, de nem mertem őket beengedni egyedül.
Másnap reggel totál ködre ébredtünk. A gyerekek föl sem akartak kelni, úgyhogy otthagytam őket játszani és elmentem ládázni, csak délre mentem vissza értük.
Először a
kerek templomot szerettem volna megnézni a Kallósdon a temetőben, de pont temetéshez gyülekeztek az emberek, úgyhogy inkább visszaültem a kocsiba és eljöttem. Közben elkezdett fölszállni a köd, és egyre szebb lett az idő. Átmentem a közeli Sényére és fölmásztam a dombtetőn lévő
kemence szerű kápolnához. Na ez egy nagyon érdekes hely volt! Csak este néztem utána az
építésznek meg a
feleségének, aki a festményeket festette a templomban. Teljesen másmilyen emberre gondoltam volna a bazi nagy zászló meg a templom formája alapján, azt hittem, hogy az övé, mert ez egy magán templom, de aztán rájöttem, hogy nem. Gondolom az építtető tulajdonosé a szemben lévő ház a zászlóval. Zalaszentgróton a
multiláda pontjai között kaptam egy defektet, de annyira, hogy a gumit ki kellett dobni. Szerencsére ott volt kétszáz méterre egy gumijavító és volt is ilyen méretű gumija és hajlandó volt velem foglalkozni pedig sorban álltak az emberek téligumi cseréhez.
A gyerekekkel délután bementünk Hévízre. Megnéztük a
római romokat, aztán a román kori
egregyi templomot és a
kék templomot. Vicces hely ez a Hévíz. Minden második ember úszógumival mászkál és oroszul beszél. Minden új vagy fölújított, szép és rendezett, de nekem ez már túlzás. Például a tófürdő régi épülete sokkal szebb volt. Sötétedéskor megint visszamentünk a fürdőbe.
Harmadik nap hazafelé hamar felszállt a köd
és gyönyörű idő lett. Először fölmentünk a
Zalaköveskúti kilátóba, aztán megnéztünk még egy szép
régi kőhidat Nemesbükkön. Zalaszántón megkerestünk a Kotsy vizimalomnál lévő
ládát, megnéztük a mézeskalács múzeumot és fölmentünk a
sztupához. Diszelben nem találtuk a kálváriát, de Szentbékkállán és Olaszfaluban igen.
Olaszfalu után sötétedett ránk és iszonyú köd lett, innen szerencsére az út nagyrészét ismertem már, de még így is nagyon fárasztó volt hazáig.
|
Csákberényben jön ki egy metró a föld alól |
|
Bakonyszűcs |
|
Kolontár |
|
Ilka Bartos Erika versét olvassa a nemeshanyi malomról a malommúzeumban |
|
A káptalanfai Szent János híd, most újították fel, a szobrot kettétörték. |
|
Oszlik a köd |
|
A kallósdi kerek templom |
|
Sénye felé |
|
Kemence templom |
|
Kutya őrzi a római romokat |
|
Egregy |
|
Kék templom |
|
Úszni volt a néni |
|
Zalaköveskút, Zsófi legyőzte a tériszonyt de a mosolya nem őszinte |
|
Nemesbük |
|
Füstölőt gyújtottunk Buddhának |
|
Füstölőtartó |
|
Diszelben őt találtuk a kávária helyett |
|
Szentbékkálla |
|
Balatonfelvidék |
|
Olaszfalu |
|
Megy le a nap a Bakonyban |
3 megjegyzés:
Gazdag utatok volt. Ha legközelebb errefelé jártok (Zala), jelezd nekem, szívesen találkoznék veled.
Gyönyörű tájak, érdekes helyszínek, sosem-hallott dolgok. Öröm volt olvasni ezt a bejegyzést.
Nekem nagyon tetszett a római romokat őrző kutya (gondolom nem meglepő)... szép a kék templom, sosem hallottam róla, csak a pozsonyit ismertem ilyen néven.
Ezúton is köszönöm a kálváriás fotókat !
Holdgyöngy! Feltétlenül, habár az lehet, hogy arrébb lesz.
Megjegyzés küldése