Balti túra - hazafelé Litvánia

Vilnius külvárosában az előző napi legjobb után sikerült az út legvacakabb szállását kifogni. Igazából nem is volt már meg a szoba amit lefoglaltunk, és a panzió tele volt, de aztán nagynehezen mégiscsak kerítettek nekünk egyet. Kényelmetlen és kicsi volt, a dupla ágyakon persze dupla takaróval. A Baltikumban  úgy látszik ez nagy divat. Nem hiszem, hogy gyakori, hogy két pár egy négyágyas szobát kér, viszont családok annál inkább, és nem hiszem, hogy mondjuk két kamasz gyerek szivesen alszik egy takaró alatt. A barátnőméknek is kellemetlen volt, mi meg a Lilivel folyton harcoltunk és húzgáltuk le egymásról a takarót. Kora reggel bemenekültünk a városba. A lepukkant Kaunas után egyáltalán nem számítottunk egy ilyen szép, nyüzsgő, jól szervezett városra. Több órányi séta után a folyónál találtunk egy szerelemlakatos hidat. Lakatos fa, kerítés, híd stb. már szinte minden városban van, de itt amikor tovább mentünk megláttunk a folyó másik oldalán egy óriás hinta-unikornist, akkor elkezdtük kapisgálni, hogy valami különös helyre érkeztünk. Ez volt Uzupis, a "Folyón túliköztársaság". Tele mindenféle jópofa műremekkel. Sajnos nem tudtuk az egészet bejárni, mert mennünk kellett tovább. Még megnéztük a Szent Anna és a Szent Bernát templomot aztán elindultunk Trakai-ba.

Trakai egy  tavak közé épült kisváros egy szigeten egy szép várral, meg szép színes faházakkal. Itt beültünk vacsorázni és ettünk kibinai-t ami egy burek szerű töltött tészta. Csak otthon olvastam utána, hogy itt laktak a karaiták. A karaiták Litvánia legkisebb népcsoportja. Összesen kb. 280 karaita él az országban, közülük 12 család, kb. 60 fő Trakaiban. A karaiták türk eredetű népcsoport (Bagdadból származó tatárok), akik a zsidó vallás egyik ágát, a karaita judaizmust követik. Házaik külön városnegyedet képeztek. Övéké a sok szép színes faház és az ő nemzeti eledelük a kibinai (birkahússal és hagymával töltött sült tészta), amit most már mindenfélével töltenek, és annak külön örülök, hogy én pont a birkahúsosat választottam, ami tényleg nagyon finom volt.

A  következő szállásunk itt volt nem messze bent az erdőben egy faházban.  Itt megint duplatakarós szobát kaptunk volna, de amikor kértem még 2 plussz takarót, akkor a pasi inkább adott egy másik szobát, ahol volt vagy 10 ágy. Már majdnem sötét volt mire odaértünk, csak reggel vettük észre, hogy milyen gyönyörű helyen vagyunk, tóval, hattyúkkal, faragot gombákkal. Ott nem volt semmi lehetőség reggelihez jutni, úgyhogy visszamentünk Trakai-ba és ettünk még egy kibinai-t, aztán továbbmentünk Rumsiskes-be, egy óriási területen fekvő skanzenbe. Itt a régi falusi házak mellett volt egy kisvárosi főtér, boltocskákkal, iskolával, templommal, meg szerencsére egy működő kávézóval, mert a végére nagyon elfáradtunk a tűző napon a sok kilométeres gyaloglásban.

Sajnos ez volt az utolsó néznivaló amit beterveztünk, innen visszaindultunk Lengyelországba. Az úton végig arról beszéltünk, hogy mennyire jól sikerült minden, az idő végig jó volt, amit akartunk megnéztük, egy kivétellel amit akartunk megkóstoltunk. Egyedül a cepelinai-t nem sikerült, erre a lengyel határ előtt nem sokkal egy benzinkút mellett megláttunk egy éttermet XXL Cepelinai felirattal. A cepelinai egy hússal töltött zeppelin formájú krumpligombóc, amit tejföllel leöntve tálalnak. Fölséges! Érdemes elolvasni amit belinkeltem, kétféle recept is van.

A cepelinai-val megtömve meg sem álltunk Bialystok-ig, az utolsó szállásunkig, ahol már annyira készek voltunk, hogy ki sem mentünk a városba. Mondjuk amíg a szállást megtaláltuk elég jól körbejártuk autóval és nem is tűnt annyira nagy számnak. Másnap már csak annyi időnk maradt, hogy bevásároljunk lengyel karamellából és visszaérjünk Varsóba a repülőtérre.

Az autóbérlős számla szerint 3628km-t autóztunk, a gps-szerint kb. 90km-t gyalogoltunk, fejenként csináltunk kb. 1200 fényképet és igazán jól éreztük magunkat. Ez az út annyira jól sikerült, hogy lassan elkezdek gondolkozni, hogy jövőre hová mehetnénk.

Vilnius, bazilika külön óratoronnyal

szuvenírbolt macskákkal és teáskannákkal

több gyereket is láttunk utcazenészkedni

ezt láttuk meg a folyó másik oldaláról

barátnőm képe

a kisebbik a Szent Anna, ami zárva volt, a nagyobbik a Szent Bernát

a Szent Bernát templom belülről

Trakai

karaita három ablakos házak

itt aludtunk

skanzen kisváros

még a wc is szép

cepelinai

tipikus erdő útközben