Talán életem utolsó adventi kertje. A gimnáziumban nem hiszem, hogy a szülők is végigjárhatják a spirált. Ezt a waldorfos ünnepet szerettem a legjobban.
ezt találtam: AZ ADVENTI KERT Az ádvent a karácsonyra való lelki felkészülés, a Krisztusra várakozás ünnepe. Jelentése: „az Úr érkezése”. Egyfajta várakozás, melyben esélyt adhatunk magunknak a Vele való találkozásra. Ez a vágy az önmagunkba fordulásból fakad, melyhez megállásra, elcsendesedésre van szükség. Ennek a befelé vezető útnak a szimbolikus megjelenítésével találkozunk, amely az ádventi spirál (más néven: ádventi kert). A gyerekek, félhomályban lépnek be a terembe, csak néhány mécses kicsiny fénye és halk énekszó fogadja őket. A hűvös sötétben nem terelődik úgy el a figyelem, így még jobban érződik a fenyő, az alma és az égő gyertya illata. A földön fenyőágakból kirakott spirál, melynek közepén egy nagy gyertya ég kék terítőn, mellette egy szál rózsa és egy kristály, a fenyőspirálban pedig aranycsillagok ragyognak. Az óvónő végigmegy a spirálon, kezében egy almába tűzött gyertyával. A spirál közepén a nagy gyertyáról meggyújtja a sajátját, majd kifele menet egy csillagra helyezi. Ezután sorban következnek a gyerekek. Mindenki a saját ritmusában lépeget, a többség komolyan, áhítattal, van, aki kicsit bizonytalan és egy segítő kézmozdulatra talál csak rá útjára, van, aki magabiztos gyors léptekkel halad. Ez a kétirányú mozgás kétféle lelkierőt mozgósít: a befelé tartó úton egyedül kell megtalálni utunkat a fényhez, míg kifelé ezt a fényt a többiekéhez tesszük, hogy része legyen a közös fénynek. Mire mindenki elhelyezi kis gyertyáját egy csillagra, kivilágosodik a terem és a levegő is felmelegszik. A szülők adventi dalai, amelyek eddig kísérték a gyermekeket, lassan elcsendesedik. Az adventi kert eredete ismeretlen, a népszokások között nincs nyoma, de minden Waldorf-intézményben megünneplik.
A spirál a természet sok-sok képződményében megtalálható motívum: csigaház, DNS, kavarodó örvény, hurrikánok. Ősi kép ez, majd minden kultúrában megtalálhatjuk a nyomait. A kelták kör alapú spirális labirintusainak körbejárása a lélek beavatódását jelképezi. A görögök előszeretettel használták tárgyaik, épületeik díszítésére. A maják és az egyiptomiak számára a spirál a napciklussal függött össze. A keresztény Purgatórium – a lélek megtisztulásának helye – megjelenítésekor sok helyen spirális ábrázolásokat látunk. Az indiai mitológiában a spirál a lélegző kozmosz jelképe. Ahogy latin „spiro” – lélegzet - szó is arra utal, hogy a létezésünk elengedhetetlen feltétele és a mágikus vonal között különleges kapcsolat van. A spirálban benne van az tehát az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés. A spirál íveinél ott a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre – fejlődik. A belülről kifelé vezetett csigavonal a kiáradást, a lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi. A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a befelé figyelés, a megérkezés. forrás: Sashalmi Waldorf Iskola
Na én ennyire nem vagyok spirituális, én csak egyszerűen szerettem ezt az ünnepet, de most, hogy keresgéltem róla leírást, egy kicsit meg is nyugodtam, mert a Pesti Regionális Waldorf gimiben ahová az Óbudai W gimi mellett a Lili jelentkezni fog, a szülőknek is láttam egy felhívást a spiráljárásra.
4 megjegyzés:
Írnál pár mondatot arról, hogy mit látunk? Köszönöm.
ezt találtam:
AZ ADVENTI KERT
Az ádvent a karácsonyra való lelki felkészülés, a Krisztusra várakozás ünnepe. Jelentése: „az Úr érkezése”. Egyfajta várakozás, melyben esélyt adhatunk magunknak a Vele való találkozásra. Ez a vágy az önmagunkba fordulásból fakad, melyhez megállásra, elcsendesedésre van szükség. Ennek a befelé vezető útnak a szimbolikus megjelenítésével találkozunk, amely az ádventi spirál (más néven: ádventi kert).
A gyerekek, félhomályban lépnek be a terembe, csak néhány mécses kicsiny fénye és halk énekszó fogadja őket. A hűvös sötétben nem terelődik úgy el a figyelem, így még jobban érződik a fenyő, az alma és az égő gyertya illata.
A földön fenyőágakból kirakott spirál, melynek közepén egy nagy gyertya ég kék terítőn, mellette egy szál rózsa és egy kristály, a fenyőspirálban pedig aranycsillagok ragyognak. Az óvónő végigmegy a spirálon, kezében egy almába tűzött gyertyával. A spirál közepén a nagy gyertyáról meggyújtja a sajátját, majd kifele menet egy csillagra helyezi. Ezután sorban következnek a gyerekek. Mindenki a saját ritmusában lépeget, a többség komolyan, áhítattal, van, aki kicsit bizonytalan és egy segítő kézmozdulatra talál csak rá útjára, van, aki magabiztos gyors léptekkel halad. Ez a kétirányú mozgás kétféle lelkierőt mozgósít: a befelé tartó úton egyedül kell megtalálni utunkat a fényhez, míg kifelé ezt a fényt a többiekéhez tesszük, hogy része legyen a közös fénynek. Mire mindenki elhelyezi kis gyertyáját egy csillagra, kivilágosodik a terem és a levegő is felmelegszik. A szülők adventi dalai, amelyek eddig kísérték a gyermekeket, lassan elcsendesedik.
Az adventi kert eredete ismeretlen, a népszokások között nincs nyoma, de minden Waldorf-intézményben megünneplik.
A spirál a természet sok-sok képződményében megtalálható motívum: csigaház, DNS, kavarodó örvény, hurrikánok. Ősi kép ez, majd minden kultúrában megtalálhatjuk a nyomait. A kelták kör alapú spirális labirintusainak körbejárása a lélek beavatódását jelképezi. A görögök előszeretettel használták tárgyaik, épületeik díszítésére. A maják és az egyiptomiak számára a spirál a napciklussal függött össze. A keresztény Purgatórium – a lélek megtisztulásának helye – megjelenítésekor sok helyen spirális ábrázolásokat látunk. Az indiai mitológiában a spirál a lélegző kozmosz jelképe. Ahogy latin „spiro” – lélegzet - szó is arra utal, hogy a létezésünk elengedhetetlen feltétele és a mágikus vonal között különleges kapcsolat van. A spirálban benne van az tehát az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés. A spirál íveinél ott a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre – fejlődik.
A belülről kifelé vezetett csigavonal a kiáradást, a lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi. A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a befelé figyelés, a megérkezés.
forrás: Sashalmi Waldorf Iskola
Na én ennyire nem vagyok spirituális, én csak egyszerűen szerettem ezt az ünnepet, de most, hogy keresgéltem róla leírást, egy kicsit meg is nyugodtam, mert a Pesti Regionális Waldorf gimiben ahová az Óbudai W gimi mellett a Lili jelentkezni fog, a szülőknek is láttam egy felhívást a spiráljárásra.
Köszönöm, ennyivel is gazdagabb lettem. A fotók alapján nagyon bensőséges ezért is kérdeztem rá. Valamiért a spirálokat nagyon szeretem.
Szia jó hírem van - gimiben is lehet járni..
Megjegyzés küldése