Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy a kutyák mit művelnek a vízben. Abban biztosak voltunk, hogy egyedül nem mennének be, úgyhogy olyan helyet kellett keresni ahol mi is tudunk úszni. Végül is Bajnára mentünk, mert ott van egy eldugott régi bányató. Csak a helyiek ismerik, soha sem szoktak sokan lenni. Ráadásul már majdnem lement a nap mire odaértünk, így nem volt ott rajtunk kívül senki.
A kutyákat konkrétan ölben be kellett vinni, aztán szépen kiúsztak. A Helka a végén már magától bement, amikor hívták. A Csipetet vinni kellett, de nem menekült el, szerintem ha én is bent vagyok a vízben akkor ő is jött volna magától. Menni fogunk még máskor is, mert vagyon jó volt. Ha hozzászoknak akkor biztosan maguktól is bemennek később.
2 megjegyzés:
Érdekes, amit írsz, nekem kevés kutyás-vizes tapasztalatom volt, de minden esetben "maguktól" mentek a kutyák a vízbe, pedig nem víz mellett születtek/nőttek. Igaz, a vízbe dobott botért mentek - de nem kellett nekik "utat mutatni".
Ezeket a kutyákat valahogy a botdobálós játékra sem lehetett megtanítani, igaz nem is próbálkoztunk túl sokat. Ma megint voltunk a tónál és én is bementem a vízbe, de a Csipi így sem akart utánunk jönni túlságosan. Be kell, hogy lássuk ő nem egy vizikutya, viszont a Helka többször is bejött.
Megjegyzés küldése