Igazából az egész utazás fő célja a Lüneburger Heide nevű természetvédelmi terület volt, ahol most virágzik a hanga. A területre autóval csak 2 úton lehet bemenni, a főúttól távolabb lévő falvakba pedig csak akkor ha ott száll meg az ember, de persze megfizethető szállást már nem találtam. Ezért lett végül az a szálloda, amiről kiderült, hogy egy sícentrum. Szóval úgy terveztem, hogy hajnalban kimegyünk a napfelkeltére, és reménykedtem benne, hogy szép párás képeket tudok csinálni. Hajnalban föl sem keltünk, mert hallani lehetett, hogy szakad az eső, és ez később sem lett jobb, már az alatt eláztunk amíg beszálltunk a kocsiba. Az út melletti hangáról kattintgattunk pár képet a kocsiból és mentünk tovább, gondolván, hogyha nem lesz jobb idő, akkor Hamburgban bemegyünk valami múzeumba. Szerencsére megálltunk egy kávézónál, ahol kiderült, hogy a barátnőm, aki cukorbeteg, nem találja az inzulinos csomagot, ami pedig mindig ott van nála. Fölhívta a szállodát, ahol a takarítók megtalálták, tehát vissza kellett mennünk és ez volt a legjobb ami történhetett, mert mire megint a hangamezőkhöz értünk elállt az eső, úgyhogy tudtunk gyalogolni egy nagyot.
Az első képen látszik, hogy először hogy szakadt az eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése