Horvátország

 Hirtelen felindulásból Lilivel kimentünk egy pár napra kempingezni Horvátországba. Csak az Istriára Pula mellé mert az van a legközelebb ahonnan nyílt tengert lehet látni. Én azt hittem, hogy az én életemben a kempingezésnek már vége, a gyerekek felnőttek, már nem fontos, hogy a víz mellett legyen az ember. Most rá kellett jönnöm, hogy de. Egyáltalán nem esett nehezemre a sátorban alvás. Rájöttem, hogy a kabócák, a tengerszaggal keveredett fenyőszag (ami nekünk csak jugoszlávia szag volt gyerekkoromtól kezdve), meg hát ugye a tengerben fürdés nagyon hiányzott. Esténként bementünk Pulába meg Rovinjba vacsorázni meg sétálni.  Annyi volt csak a különbség a régi nyaralásokhoz képest, hogy most még koktéloztunk is egyszer valami rém hangos bárban. Onnan tudom, hogy azért mégiscsak megöregedtem, mert a hangzavart nagyon nehezen viseltem.