Budakeszi arborétum

A Budakeszit Telkivel összekötő úton van a Budakeszi arborétum, ami már nagyon régen izgatta a fantáziámat, de mivel egyénileg csak úgy nem lehet látogatni ezért eddig még nem jutottam be. Most viszont az egyik pátyi ládász megszervezett egy csoportos látogatást. Egy csomó ismerős is jelentkezett a sétára, így az ismerősök meg a kiváncsiság elnyomta a csoportos "tárlatvezetéssel" szembeni ellenszenvemet. Sőt szegény Lilit is rábeszéltem, de megint csak rá kellet, hogy jöjjek, hogy ez a csoportos lassú vonaglás, ez nem a mi világunk. Ráadásul ez az arborétum viszonylag fiatal, csak az ötvenes években telepítették, főleg fenyőket, kutatási céllal, így aztán annyira nagyon nem is látványos. Engem mondjuk érdekelt volna amit a vezető mesélt, de annyian voltunk, hogy képtelenség volt olyan közel lenni hozzá, hogy halljak is valamit.

Kutyasétáltatás

Én többek között azért akartam kutyát, hogy kelljen vele sétálni. Ez rendben is van. A nagyobbik kör az 3km, a kisebbik 2, lemértem. Ha egyedül megyek akkor ki szoktam egy kicsit lépni, hogy valami minimális sportértéke is legyen a dolognak. Tudom, hogy  ez nem sok, de azér a semminél több.
Mostanában viszont van egy nagyon kellemes mellékese is a sétáknak.  A gyűjtögetés.
A hecsedli, a kökény és a birsalma még nem érett, viszont dió mindenféle méretben, mogyoró, sőt egy kis mandula is akad.

Petőfi

Petőfi epochájuk van Liliéknek. A verstanulásért annyira nincs oda. De Petőfi élete nagyon érdekli. A főoktatás után az egyik festés órán az volt a feladat, hogy díszítsék ki a mappát amiben gyűjtik majd a festményeket és a rajzokat. Ez lett az eredmény, nem kép után, fejből: