Nagyon meleg volt a szállodában, pedig kikapcsoltuk a fűtést, hogy még véletlenül se kapcsoljon be éjszaka, és kinyitottuk az ablakot. Hajnalban valami elképesztő károgásra ébredtem:
Szerencsére vissza tudtam aludni és nem kellett korán kelni mert nem volt olyan feszített a tempó mint tegnap a templomoknál. Reggeli után elmentünk az arborétumba Nem volt már igazán látványos, két éve ilyenkor még sokkal több levél volt a fákon. Azért így is találtunk szépségeket. Nem tudom mi lehetett ez a tüskés bogyó, valami citrusféle.
Virág már csak mutatóban, a nagyja már száraz.
Még a melegházban sem virágzott szinte semmi, csak a tavirózsa.
A japánkertben nagyon aktívak voltak a békák, kihasználták az utolsó jó időt.
Ezt a termést eddig csak a virág nagykerben láttam a koszorúkötési alapanyagok között.
A pergolánál Lili előszedte a ládát, amit két éve már megtaláltunk és megint beírta magunkat, aztán egy csomót szórakozott a buborékfújóval ami ajándéknak volt a benne.
Egy juharféle fán voltak még levelek gyönyörűséges színekben. Valami ilyesfélét szerettem volna a kertbe is, de most sem tudtam meg, hogy pontosan milyen juhar, mert ennél pont nem volt felirat.
Az arborétum után, bementünk a belvárosba szétnézni egy kicsit és kávézni. Ha már úgyis ott voltunk mi a Lilivel összeszedtünk egy cégéres multiládát, amíg a barátnőm fotózgatott aztán a kávézóban találkoztunk.
Nyíregyháza különben kellemes meglepetés volt mind a kettőnknek. Mi két éve csak átautóztunk rajta, akkor három kis gyerekkel nem akartam városban szerencsétlenkedni, a barátnőm meg még egyáltalán nem volt itt. Most a két kamasszal már lehetett városi sétát tenni és a kiülős kávézgatást is élvezték.
Nekem jobban tettszett mint Debrecen.