Szomorú séta a Normafánál

Összegyűlt egy napnyi plusszórám, így ma nem dolgoztam. Délelőtt be kellett mennem a városba de hazafelé fölmentem a Normafához gyalogolni. Én csak a napsütésre meg a szép kilátásra koncentráltam, a jégkárról már teljesen elfelejtkeztem. Hát még mindig sokkoló a látvány és szerintem még ilyen marad elég sokáig. Annyi a letört-levágott fa, hogy szerintem minimum hónapokba, de inkább évekbe telik amíg az összeset elszállítják. A sípályák környéke szépen meg van tisztítva és a  letört ágak embermagasságnál nagyobb halmokban állnak az turista utak mellett, de egy kicsit beljebb az erdő áthatolhatatlan a sok ágtól meg a kidőlt fáktól. Kiváncsi leszek, hogy ha kizöldülnek a fák, már ha kizöldülnek egyáltalán, akkor mennyire fog látszódni ez az egész. Most voltak olyan szakaszok, amik úgy néztek ki mintha háború vagy tűzvész lett volna arrafelé.

 Embermagasságú rőzsehalom, több tíz méteren keresztül az út mellett

Még jó, hogy nem az úttörővasút sínjére dőlt.

"az úttörő oly vidám"

keltikeszőnyeg a romok alatt

Törökbálinti-tó

Kitaláltam, hogy berakom a botokat meg a bakancsomat a csomagtartóba és hazafelé megállok valahol gyalogolni, mert már nagyon unalmas itt körözni a környéken.
Ezzel szegény Csipi megrövidül egy kicsit, mert utána már nincs erőm még vele is sétálni, de annyira nem nagy baj, mert egész nap a kertben rohangál.
Először valami erdőbe akartam menni, de aztán eszembe jutott a Törökbálinti-tó. Felüdülés volt a vizet bámulni egy órán keresztül az elvadult körtés helyett.

Medveotthon

Családi összejövetelen voltunk Veresegyházán. Úgy szervezték a veresi unokatesóim az összejövetelt, hogy délután  a Medvepotthonban sétálunk egy kicsit aztán az egyiküknél vacsorázunk, majd megnézzük a Szerelem mint orvos című Moliere darabot amiben az egyikük lánya játszik.

A Medveotthont majdnem mindenki szabotálta, csak egy páran mentünk el oda is. Igaz, hogy szemerkélt az eső de nekem kifejezetten jól esett a séta. 

Jó helyük van az állatoknak. Hatalmas a terület erdővel, bokrokkal, tavakkal és a medvéknek van egy csomó mesterséges barlang is.

A medvék nagyjából csak heverésztek szanaszét, de a farkasok nagyon érdekesen viselkedtek.

Pont amikor odaértünk hozzájuk valamelyik elkezdett vonyítani és az összes követte. Kb. két percig az összes farkas üvöltött aztán abbahagyták. Elég izgatottnak tűntek, nagyjából az egész falka két farkas ellen volt, minth éppen falkavezér váltás lett volna.  

Csalóka még de már visszavonhatatlanul itt van...

 Eléggé unom már a gyaloglást a környező utcákban meg a mellettünk lévő régi körtésben, úgyhogy fölmentem az erdőbe. Itt a környéken az erdő körbe van kerítve, de van egy csomó erdészeti út nagy lelakatolt kapukkal és ahol az erdészeti út jelzett turista út is, ott van létra amin át lehet mászni. Régebben sokat jártunk föl főleg gombászni, de a Csipivel még sosem voltam. Hát nem volt egyszerű! Nagynehezen rájöttem, hogy ha a kallantyút kiakasztom, akkor a lakatot tartó lánc engedi annyira kinyitni a kaput, hogy a Csipi átfér. Persze előre nem akart, de amikor látta, hogy én átmászok a létrán akkor utánam jött.
A kertben már egyértelmű, hogy itt a tavasz, de az erdőben még szinte semmi jele. Minden barna és csupasz. Egyedül a moha zöldel és az egyik dagonyában láttam furcsa fehér lepkéket. Viszont a nap annyira melegen sütött, hogy csak azért nem vettem le a kabátom, mert a botok miatt nem tudtam hova tenni.