puszikávé: május 2015

2015/05/27

Jeli arborétum

Az Őrségből hazafelé a változatosság kedvéért zuhogó esőben bementünk a Jeli arborétumba. Már többször jártam itt, de a legutolsó is több mint 15 éve volt. Tudtam, hogy már kezdenek elvirágozni a rododendronok, de ki tudja mikor jutok el ide megint, szóval nem lehetett kihagyni, ha már ott jövünk el mellette.

ez nem rododendron hanem kalmia

2015/05/26

Esős Őrség

Nagynehezen rábeszéltem Lilit, hogy menjünk le az Őrségbe a szokásos pünkösdi baráti összejövetelre. Farkasfán lakik egy ismerősünk, nála szokott ilyenkor összegyűlni egy hatalmas társaság. Ez az egész általában az evés-ivás-beszélgetés körül forog, de én nem vagyok képes napokig egy helyben ülni. Szombaton az esőben csak Lilivel kettesben mentünk el közeli erdőbe a szalafői halomsírokhoz. Szerencsére gumicsizmában, mert különben nem tudtuk volna megközelíteni a ládát meg a sírokat. Át kellet kelnünk a Zalán, ami itt még csak egy megáradt patak, de az erdőben is mindenhol hatalmas vizek voltak. A gumicsizma új értelmet adott az egész kirándulásnak. Mind a ketten nagyon élveztük, hogy nyugodtan beletapicskálhatunk az összes pocsolyába és például életemben először bemásztam egy mocsárba virágokat fényképezni.
Vasárnap gyönyörű idő volt. Egy kisebb társasággal visszamentünk Zalalövőre, a Borosán-völgybe ládázni és kálváriát fényképezni, aztán körbegyalogoltuk a Borostyán-tavat egy másik láda miatt.
Este a vacsora utáni beszélgetést Lili végre annyira unta, hogy odament a többi fiatalhoz. Rájuk már nem igazán írhatom, hogy gyerekek, mert Lilinél jóval idősebbek, de egy pár évvel ezelőttig minden évben együtt játszottak, csak mi kihagytunk egy kis időt, miközben ők felnőttek, Lili meg egy szégyenlős kamasz lett. Már rég lefeküdtem amikor ők még mindig a tűz körül beszélgettek. Annyira jól érezte magát, hogy ma azt mondta, hogy borzasztó, hogy egy évet kell várni amíg újra találkoznak.
Hétfőn megint szemerkélő esőre ébredtünk így egy jó kis közös reggeli után elindultunk hazafelé.

átgázoltunk a Zalán

az elhagyott kavicsbányácskában összegyűlt a víz

halomsír

patakban gázolni jó

mocsári nőszirom

ázottan

pocsolyában is jó

Borosán-völgy, Szentkút

sebzett szívből folyik a víz

Borostyán-tó

hajtás, virág, lila toboz

2015/05/14

Alsóhegy megint

Lili testvére mostanában sokat jár ide Norvégiából. Most a barátnőjével jöttek, aki fotóiskolába jár és egy projektet csinál, aminek az a címe, hogy a kisebbségek Magyarországon. Így fölmentünk megint Alsóhegyre. Nem volt idő előre megszervezni, így csak reménykedtünk hogy Bódvalenkén vagy Csenyétén sikerül neki cigányokkal beszélgetni és fotókat csinálni. Bódvalenkén a helyiek a freskók miatt hozzá vannak szokva a bámuló és fotózó idegenekhez, úgyhogy pillanatokon belül megismerkedtek egy kedves lánnyal és a családjával és fotózni is tudott sokat. Csenyéte még Bódvalenkénél is sokkal szegényebb. Ott megadta az alaphangot, hogy egy csomó kutya megtámadta az autót, úgyhogy ki se mertünk szállni.
Hídvégardó mellett észrevettünk egy régi elhagyatott gazos zsidó temetőt. Egy ember éppen akkor szerelte össze a fűkaszát, de amikor meglátta, hogy megállunk, odajött beszélgetni. Kiderült, hogy ő egy tanár egy faluból a Hernád völgyéből és ez valami hobbiféle nála. Fölkutatott egy csomó zsidó temetőt a környéken és rendben tartja őket, de az útbaeső útmenti kereszteket is körbe szokta nyírni. Nem zsidó, nem vallásos, csak úgy.
Délután még maradt idő egy kis ládázásra is. Átmentünk Szlovákiába, az Áji völgybe a vízesésekhez, és Lucskára a huszita templomromhoz.
Utolsó nap fölgyalogoltunk Derenkre. A gyerekek vittek virágot a temetőbe. Visszafelé fölmásztunk Szádvár romjaihoz is.