Letepert az influenza. Persze a legrosszabbkor. Hétvégére jött volna a barátnőm két kis gyerekkel, de így nem lehetett, szerdán meg elrepülnek Qatarba ahol a férje a reptéren kapott valami kedvező állást. Ki tudja mikor tudunk legközelebb találkozni. Az meg külön idegesített, hogy itt van ez a gyönyörű idő már napok óta én meg alig tudtam föltápászkodni a kanapéról. Ma már nem is bírtam tovább, tegnap már nem volt lázam, már csak köhögök, úgyhogy úgy gondoltam, hogy egy kis séta nem árthat. Szépen kényelmesen fotózgatva gyalogoltam vagy két órát. Lilit nem bírtam rábeszélni, hogy jöjjön el velem. Azt hittem, hogy csak a szokásos kamaszkori lustaság, de mire hazaértem ő lett lázas.
 |
| élet a kanapén, mindenki ott van |
 |
| Puszi nézni sem bírja |
 |
| Mici megelégelte, hogy a gépet bámulom |
 |
| Megkértem a Lilit, hogy szedjen nekem rizottót |
 |
| még mindig van hó |
 |
| a kukoricaföld mellett lakik egy nagy csapat |
 |
| citromsármány és veréb |
 |
| azt hittem, hogy már vége, de úgy látszik folytatnunk kell a teázást |
1 megjegyzés:
Jobbulást nektek. Ma gondoltam rátok, Búcsúszentlászlón jártunk. No, nem estefelé, lámpafénynél, csak nappal...
Megjegyzés küldése