Nagykopasz

Annyira kiakasztott, hogy ott voltunk a Pilisben és három nap alatt nem gyalogoltunk összesen 3 kilométert, hogy amikor hazaértünk délután hirtelen elhatározásból nekiindultam Csipivel a Nagykopasznak.
Több mint tíz éve épült a Csergezán Pál kilátó a hegy tetején és én azóta halogatom ezt a túrát, pedig légvonalban csak 4 km a házunktól. Útközben van egy gyönyörű kopasz rész amit úgy hívnak, hogy Tarnai-pihenő, odáig régebben többször fölmentünk, de a hegy teteje még nagyon messzinek tűnt. Most rájöttem, hogy a pihenőnél már bőven túl van az ember a nehezén.
A hegytetőn láda is van. Pont egy olyan részen, ahol hatalmas dúlást vitt végbe a jég. Ahogy ott botladoztam a kidőlt fák és a letört ágak között egyszer csak észrevettem, hogy nem hallom a Csipi lihegését. Szőrén szálán eltűnt. Gondolom valami vad után futott. Legalább egy órát üvöltöztem, aztán elindultam vissza a turistaútra, mert már kezdett lemenni a nap. Arra gondoltam, hogy a kocsihoz biztos visszatalál, aztán legalább egy kilométerrel arrébb egyszer csak szembe loholt az úton. Látszott rajta, hogy ő is nagyon megijedt, megivott egy fél liter vizet és utána nem távolodott el egy fél méternél többre tőlem.
Nosztalgiáztam  is egy kicsit..kikerestem két régi képet ugyaninnen.

kilátás a Tarnai-pihenőről, Százhalombatta kéményei látszanak

leánykökörcsin, szerintem az idén az utolsó

odvas keltike szőnyeg

a kilátó

Csipi annyira nem élvezte a lépcsőzést de nem hagyhattam lent egyedül

a láda környezete elszomorító

lefejezett, kidőlt fák

Csipi itt tűnt el

a Tarnai-pihenő visszafelé surlófényben

ugyanaz a kökörcsin lemenő napban

közben elkezdett hervadni

az elvirágzott kökörcsinek szinte világítottak

a Tarnai-pihenőnél 11 éve, Lili ül a kocsiban

az unokatesójának akinek az ölében ül most lesz az esküvője