Balti túra - régi, modern vegyesen

Sötétedéskor értünk utunk  legjobb szállására, egy eldugott kis kastélyba Cesvaine nevű falu mellett Lettországban. Fogalmam sincs, hogy ki lehetett a tulajdonos, de olyan érzésem volt, mintha egy lelkes magánemberé lett volna, aki mindig vett egy felújított régi szekrényt, vagy egy pár régi széket amikor éppen volt egy kis pénze. A puritánul, de szépen felújított kastélyban nem láttunk két egyforma bútort, de stílusában minden ment mindenhez. Nagy felüdülés volt a sok ilyen-olyan magánszállás és olcsó szálló után, pedig ez sem volt túl drága. Azért mentünk Cesvainébe mert ott is volt egy kastély amit meg szerettem volna nézni, de csak ott olvastam el rendesen amit írtak róla, hogy 2002-ben nagy tűz pusztított és a teteje teljesen leégett. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy fölöslegesen jöttünk ide, de aztán kiderült, hogy ez volt az egyik legérdekesebb hely utunk során.

A kastélyt nem állították helyre az előző formájába, a helységekben a festésen látszott a tűzoltóvíz pusztítása. Csak egy két érdekesebb részét hozták rendbe teljesen és a padlástérben kialakítottak egy nagyon érdekes modern kiállítást, úgy hogy direkt meghagyták  a tűz nyomait. A torony erkélyéről jól látszott, hogy a tető egy részét sem  csinálták még meg. Gondolom pénz kérdése a teljes felújítás, de nagyon ügyesen megoldották, hogy így is látogatható az egész épület a pincétől a padlásig, és a teljesen vegyes modern kiállításnak tökéletes háttér a füstös padlás.

Cesvaine után megálltunk egy Jékabpils nevű városban ami az utikönyve szerint érdekesnek tűnk, de nem láttunk szinte semmit, már pont tovább akartunk menni, de az egyirányú utcában csak továbbmenni lehetett, amikor megláttuk a Szentlélek kolostort. Persze megálltunk és bementünk, mert ez volt az első ortodox templom, amit meg tudtunk nézni. Kicsit kellemetlen volt, mert nem volt rajtunk kendő, de egy öreg apáca kedvesen megszólított minket angolul, hogy jöjjünk nyugodtan.  Kiderült, hogy ez egy férfi kolostor, ő csak ott "dolgozik", mert tud nyelveket, mindent elmesélt, azt mondta, hogy nyugodtan fényképezzünk, még a takarító lánykára is rászólt, hogy álljon ki a képből. Később egy másik ortodox templomban kiderült, hogy ez egyáltalán nem szokványos, volt ahova be sem engedtek, vagy ránk szóltak, hogy hol a kendő és fotózni sehol sem lehetett.

Ráadásul a mellette lévő lepattant utcácskában megint érdekes megoldást láttunk arra, hogy a régi faházakat mire lehet használni, ha nincs pénz a felújításra.

A következő megállónk Daugavpilsben volt, mert odafelé a repülőn láttunk egy újságot amiben hirdettek egy Mark Rothko kiállítást Daugavpilsben. Mark Rothko egy amerikai modern festő volt, aki Daugavpilsben született. Én azt sem tudtam, hogy ki az a Mark Rothko, de az egyik barátnőm látott róla egy érdekes filmet, úgyhogy megnéztük a kiállítást. Nem mondom, hogy ez volt életem legérdekesebb kiállítása, de volt egy vetítő ami régi képeket vetített háttérnek, oda lehetett elé ülni, lefényképezett, majd elküldte emailben a képet. Ezzel jól elszórakoztunk. Daugavpils különben egy kifejezetten ronda város, csak a hatalmas csillagerőd, ahol a kiállítás is volt, lenne viszonylag érdekes, de az meg csak a levegőből látszik. 

Daugavpils után már csak a végeláthatatlan útépítések miatt álltunk meg és késő este értünk Vilniusba.

kastélyszálló

folyosó a szállóban

Cesvainében sétáltunk amíg kinyitott a kastély

Cesvaine kastély, középen nincs rendes tető

jávorszarvasos-medvés kandalló, már ezért megérte idejönni

jávorszarvas a falon is

na a Lili ettől kapott idegbajt

padlás a kiállítással

a gólya persze csak akkor szállt oda amikor mi már kint voltunk

Szentlélek kolostor

serényen takarítanak

régi faházak modern festmények

finom olcsó májas, na jó vaníliás fagyi

csillagerőd, nem az én képem

az egyik felújított bejárat az erődbe

hatalmas csiga a Rothko center előtt

egy pirinyó ortodox templom, be sem engedtek

a lába csupasz, de a fejét betakarja