Megint drónozni szerettünk volna Tata körül, de előtte felmentünk a Szelim barlanghoz. A hegyen olyan köd volt, hogy az orrunkig alig láttunk. Szerintem ez a bezártság jótékony hatása, hogy az emberek még ilyen hideg csöpögős borzalmas időben is nyüzsögtek az erdőben. Utána a Naszály környéki halastavakhoz akartunk menni drónozni, de a tavak le voltak eresztve, és nem is lehetett őket rendesen megközelíteni. Egy helyen tudtunk csak egy tó közelébe férkőzni, és ott rájöttünk, hogy a madarak miatt amúgy sem lehetne drónozni, úgyhogy inkább átmentünk az Által-éri-ülepítő tóhoz, hogy a szigetet megnézzük a drónnal. Túl sok értelme nem volt, mert olyan nagy volt a köd a magasban, hogy alig látszott valami. Utána még bementünk Tatára a nem létező naplementére, hogy megnézzük a vadludak behúzását. Inkább csak hallani lehetett őket, mert a leeresztett tó közepén volt a legtöbb, ami azért jó messze volt. Egyszer már el kellene ide jutnom jó időben is, amikor tényleg van naplemente és több a fény. Akkor talán lehetne valami értékelhető képet csinálni a ludakról.
2 megjegyzés:
imádom a fotóidat, megérte, köszi
No, ennél rosszabb képeid ne legyenek. Talán azt amit szerettél volna, nem tudtad lefényképezni, de amiket feltöltöttél, azok is szépek. Örülj, hogy ennyit is sikerült a madarakról. A drónos képek is nagyszerűek.
Megjegyzés küldése