Levendula

Végre láttam egy majdnem igazi, na jó igazi, csak nem túl nagy, levendulamezőt!

Az unokatesómékkal elmentünk Káptalantótiba a Liliomkertbe, azután hazafelé egy kis fürdés után megálltunk Tihanyban a levendulamezőnél.

Budai arborétum

Nemrég tudtam meg (jellemzően amikor ládát raktak ide), hogy a KEK kettős kertje Budai arborétum néven üzemel és ingyenesen látogatható. Körbejártam, fényképeztem és elhatároztam, hogy ősszel is visszajövök.

Ilyen bokrot még nem láttam eddig és  sajnos olvashatatlan volt a neve.

Cserszömörce közelről

Cserszömörce hab

Sokféle cserszömörce 

Gránátalma kezdemény

Végre a saját szememmel láttam egy igazi rovarhotelt. Rá fogom venni Gábor bácsit, a természet szakkört tartó tanárt meg a kerttervező szülőket, hogy csináljunk egy ilyet a gyerekekkel az iskolaudvarra.

A tó partján találtam ezt a szépséget.

Árvíz

Péntek este bementünk a városba megnézni a Dunát. Én ugyan egész nap látom az iroda ablakából, de meg akartam mutatni a Lilinek is, meg persze a Réka is jött velünk. Először a Batthyány térre mentünk. Pont akkor gyújtották föl a lámpákat. Egyre nagyobb lett a tömeg ahogy sötétedett. Eszembe jutott, hogy a parlamenttel kell fényképezkedni az "Én és a parlament no meg az Irén" című ládához. Nem volt egyszerű, mert a Parlament olyan gyönyörű volt így ezzel a hatalmas vízzel, hogy mindenki, külföldiek, magyarok vegyesen, ott tolongtak és fényképeztek.

Utána átmentünk Pestre és a Vigadótól elsétáltunk a Lánchídig. Ott is alig lehetett utat törni a tömegben.

Később még annyit emelkedett a víz, hogy a hajóállomás ablaka alig látszott ki.

Senki sem számolt ekkora vízzel. Ez az álványzaton lévő járda amit az állóhajók megközelítésére építettek később teljesen víz alá került, 

Útközben láttuk messziről az újonan felállított óriáskereket. Megdöbbentő volt a látvány, pedig olvastam, hogy Európában ez a legnagyobb mobil óriáskerék, úgyhogy a Dunanézés után még az Erzsébet térre is elsétáltunk és meg kellett igérnem  Lilinek, hogy valamikor visszamegyünk. Talán egy pár nap múlva már nem lesz akkora újdonság és nagyobb sorbanállás nélkül föl lehet rá ülni.

Koreaiak

Megjöttek végre a dél-koreai vendégek.  A Couchsurfing-en keresztül találtak meg kb. másfél hónapja. Először nem akartam fogadni őket, de aztán belegondoltam, hogy mikor van az embernek lehetősége koreaiakkal beszélgetni, meg különben is szimpatikusak voltak a képeik alapján, úgyhogy igent mondtam.
Úgy örültek a pozitív válasznak mint a gyerekek. Ez az első Coachsurfing tapasztalatuk, illetve a nő volt a lányával egyszer Japánban, de ott alig találkoztak a vendéglátóval csak megkapták a lakást. Teljesen jól csinálják. Természetesek, érdeklődőek, mindent meg akarnak kóstolni, ha attól eltekintek, hogy egy kicsit nehézkes velük a kommunikáció, de ez tapasztalatom szerint minden ázsiaival így van, nincsen velük semmi baj. Tegnap elvittem őket Esztergomba és Visegrádra aztán este együtt főztünk pörköltet nokedlivel.
Ma egyedül mentek be a városba, kíváncsi vagyok, hogy hogy oldják meg a hazajövetelt. Van náluk cédula, amit meg tudnak mutatni a buszjegyvételnél, remélem megoldják.

Kicsit homályos a kép, de ez annyira jó volt. Az őr bácsi a bazilika kupolájában megállított minket, hogy mondjon-e egy két érdekességet a kupola akusztikájáról. Beengedett minket az elzárt területre, hogy kerüljük meg a kupolát és a másik oldalon pont szemben álljunk meg a vasnál. Kiderült, hogy ez a speciális dupla kupola olyan jól vezeti a hangot, hogy a kb. 40 méterre lévő bácsi suttogását is lehetett hallani. Majd elkezdett gyönyörűen énekelni. Olyan volt mintha egy sztereo erősítőből hallanánk. Aztán a koreaiak is énekeltek, szintén gyönyörűen.

Átmentünk a szlovák oldalra is, csak hogy legyenek ott is, meg hogy csináljunk képeket a bazilikáról.

 Folyton egymást fényképezték és mindig fennhangon üvöltöztek hozzá, hogy one, two, three.

A néni 60 éves létére mindent kipróbált. Igaz, néha úgy tűnt mintha nem lenne teljesen százas, de szemmel láthatóan a pasit ez nem zavarta.

A nokedliszaggatástól el voltak ájulva, nekik is ígértem a szaggatót, majd veszek magamnak a piacon másikat, mert amit boltban lehet kapni, az nem olyan jó.

Vadgesztenye virág

Még sohasem néztem meg közelről a vadgesztenye virágát. Messziről nem látszik, hogy  a  kis virágok különböző színűek.

Kálváriák eső után

Egész hétvégén itt van a Lili barátnője, ami azt jelenti, hogy én sokkal szabadabb vagyok mint általában, ugyanis teljes gőzerővel kamaszodnak. Már nem hogy nem fontos a jelenlétem, inkább teljesen kizárnak, ami engem egyelőre nem zavar, sőt élvezem. Ma például miután a zivatar után kisütött a nap és gyönyörű idő lett, rájöttem, hogy nyugodtan elmehetek kálváriát fényképezni a csendhegyeknek .
Ez maga volt a tömény gyönyörűség. Kár hogy az illatokat nem lehet megörökíteni.
A biatorbágyi régi kálvária bent van az erdőben, az ázott avar szaga keveredett a tavaszi virágokéval.
Pár hét múlva piroslani fog a tisztás a szamócától.

Etyeken az egész kálvária körbe van véve a legillatosabb szimpla halványlila orgonával. Kábító volt az illatorgia.

A sóskúti kálváriahegyen egy birkanyáj legelészett. Ott meg az állatok szaga keveredett  a virágzó kakukkfű  meg a többi gyógynövény illatával, amit én megintcsak nagyon szeretek.

Volt egy bárány ami úgy nézett ki mintha egy horrorfilm szereplője lenne. Nem is értem, hogy miért csak ez az egy vedlett ilyen borzalmasan, illetve miért nem nyírták meg. Cafatokban lógott róla a gyapjú. Ráadásul a nap átvilágított a fülén meg a lábán ahol alig volt szőr, ami még hozzátett a szörnykinézethez.

Keresztes hadjárat

Nemrég, amikor megtaláltuk a Kálváriakutató mozgóládát, végignéztem a megtalálásokat, mert én is nagyon szeretem a kálváriákat, és akkor valaki bejegyzésénél rátaláltam a csendhegyekre . Azóta már jóban lettem a blog írójával és elküldtem neki az összes kálváriás képemet. Viszont a képek keresése közben rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem a keresztes hadjárat . Annyira jó volt mászkálni és kereszteket fényképezni.
Itt vannak a kedvenceim.

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=1173

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=5550

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=1812

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=1086

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=5196

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=5281

Nekem ezek az olcsó, rozsdás amorf pléh Krisztusok olyan meghatóak. Az első egy 1853-as kőkereszt, amire szerintem sokkal később biggyesztették ezt a szegény elméretezett pléh Krisztust.

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=2045

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=5284

Pecsenya, Koplam Mári, Karácsony András és a szomorodott szülők, a kedvenc felirataim