Előtte mind a ketten annyira elfoglaltak voltunk, hogy nem nagyon értünk rá a szállásfoglalással bajlódni. Végül is én lefoglaltam Egerben és a kedvenc falumban Szögligeten egy-egy vendégházat azzal, hogy majd együtt keresünk a Tisza-tóhoz valamit.
Egerben sétáltunk egy nagyot a városban és megnéztük a püspöki palota pincerendszerét ráhangolódásként a barlangokra.
Egerben a szálláson volt wifi, de már késő lett volna telefonálgatni, úgyhogy kiírtunk vagy 10 szálláshelyet a Tisza-tónál, azzal, hogy majd másnap útközben fölhívjuk.
Másnap nem volt igazán jó idő. A Bükköt felülről kerülve Szalajka-völgyi kitérővel mentünk át Szögligetre.
Közben fölhívtam a szállásokat de sehol sem volt hely. Ez olyan furcsának tűnt, mert sem Egerben, sem Szilvásváradon nem nyüzsögtek a turisták, pedig már jócskán benne voltunk a szezonban. Úgy látszik az embereknek még mindig a nyaralás az szigorúan vízpartot jelent.
Este 9-kor érkeztünk meg Szögligetre. A a szállásadó megbízottja megmutatta a házat, amitől teljesen elájultunk. Amikor elment, egymásra néztünk és mindegyikünkből egyszerre tört ki a kérdés, hogy mi a fenének akarunk mi innen elmenni, amikor ez annyira jó hely. Szegény biciklivel még haza sem ért, hívtuk, hogy maradnánk egész héten.
Utána előszedtük a Carcassone-t. A barátnőmék nem ismerték, de az első játszma után kiderült, hogy nekik is bejön, mert rögtön játszottunk még kettőt és utána minden este ez ment.
Jártunk a Baradlában a középtúrán.
Na ez mekkora hülyeség! Végig ezen gondolkoztam, amíg a tulajdonos hölgy beszélt a könyvről. Ki kellett bontani az épület tetejét, kivágták a gyönyörű gerendákat, hogy daruval be tudják emelni. A könyv az aggteleki karsztvidék természeti és épített örökségéről szól. Egy csomó szakértőt kértek fel a megírására, tehát ez egy új könyv nem egy már meglévő másolata, de nem tudtak velük megegyezni a szerzői jogokról, ezért normál könyv alakban nem tudták kiadni. Így azon kívül, hogy ez egy érdekesség, totál hiábavaló. A végén amikor lehetett kérdezni, megkérdeztem, hogy a férjének sok ilyen jó ötlete van-e. Erre azt felelte, hogy egyik nap hajnalban fölriadt, őt is fölkeltette és elmesélte neki a szalamandra ötletét, majd másnap már jöttek is a munkagépek, kezdték a földmunkát és alig több mint egy hónap alatt kész lett a kövekből kirakott óriás szalamandra a hegyoldalban, amiről mindenki azt hiszi (én is), hogy a nemzeti park csinálta, mivel ez az ANP címerállata, de nem, ez is az ő kedves férje fejéből pattant ki.
Gondolom volt egy csomó befektetni való pénzük, amit mondjuk tőzsdézés helyett ebbe a Szinpetri szélén álló lepukkant vízimalom felújításába fektettek. Gyönyörűen és kifejezetten igényesen van megcsinálva minden. Nem csak a nagy könyv, hanem a papírmúzeum is és az egész környék. Milyen szerencsénk van, hogy vannak ilyen őrültek!
Egyik nap megnéztük Szlovákiában, Dobsinán a jégbarlangot. Na az a másik teljesen elképesztő dolog!
Honnan van itt ennyi jég?
Egy másik nap Kassára menet fölmentünk a ládámat karbantartani Tornaszentandrásra az ikerszentélyes árpád kori templomhoz. Szerencsénk volt mert bejutottunk a templomba, pont ott volt egy kiránduló csoport, akik odahívták a kulcsot őrző nénit.
Fényképeztünk egy gyönyörű lila virágos táblát. Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez a növény.
Átmentünk Bódvalenkén is. Már jártam arra. Ez az egyik legszegényebb falu a környéken. Egy csomó ház tűzfalára freskókat festettek, ezzel próbálva turistákat vonzani a faluba. Ez szerintem nem működik. Ha jön is ide valaki, maximum csinál egy pár képet és megy is tovább. Nyomasztó a látványos szegénység. A házak düledeznek, az emberek nagy része munkanélküli lehet, mert hétköznap délelőtt tétlenül üldögélnek a házak előtt. Mi sem álltunk meg. Egy képet csináltam csak a kocsiból, pedig eredetileg végig szerettem volna fényképezni a falut.
Utolsó nap délután Szögligeten fölsétáltunk Pista bácsi tájházához. Hihetetlen beszélőkéje van az öregnek. Eltöltöttünk ott vagy 2 órát. A saját szülői háza van dugig megtöltve az eredeti bútorokon, ruhákon kívül töménytelen kapott-gyűjtött régi dologgal. A konyhában a kemence kéményében denevérek laknak.
Mindent meg lehet fogdosni, ki lehet próbálni.
