Pálosok, rómaiak, pogányok, Puskás és Örkény

Ma lett volna a szokásos nagycsaládi kirándulás, de egy csomóan betegek a családból, úgyhogy elhalasztottuk. Így mi elmentünk megint  ládázni. Nem akartam sokat autózni, úgyhogy a közeli budai ládákat kerestük meg. Érdekesebbnél érdekesebb helyeken jártunk.
Először megnéztük a Pálos kolostor romjait a Szépjuhásznénál. Volt ott egy érdekes szíves kereszt, meg egy terhes  madonna, vagy lehet hogy nem is terhes vagy nem is madonna, nem tudom, de nekem furcsa.

Utána fölmentünk a régi villamosvégállomáshoz a Zugligetbe. Kár ezért a gyönyörű épületért, nem igaz, hogy nem lehetne valamire használni.

A Sváb-hegyi Galgóczy kápolna volt a következő. Ez volt az egyik olyan, amiről nem tudtam, de nagyon megérte megnézni.

 Ezután kimentünk Óbudára és megnéztük Puskás Öcsit a Kolosy térnél. Itt nőttem fel a környéken, de már alig lehet ráismerni.

Az amfiteátrumba még soha se mentem be, szerintem gyerekkoromban nem is lehetett.

Óbudán a lakótelepen van a közlekedési balesetek áldozatainak az emlékműve. Hát erről sem tudtam volna, ha nem ládázunk, de mondjuk ez nem is akkora nagy szám.

Utána kimentünk a Filatorigáthoz, ahol van egy legális graffiti fal. Most nem voltak igazán jók, csak ezek a hülye olvashatatlan pufi betűs feliratok.

Kivéve egyet, Malala-t a fejbelőtt pakisztáni  kislányt.

 Utána még fölmentünk az Üröm-hegyre a Pogány toronyhoz. Na ez a másik amit sajnálnék ha nem tudnék róla. Na nem mintha annyira szép lenne, de szerintem érdekes a története. Az Üröm-hegy maga különben elég jó hely, szép kilátással, kezdik is felkapni, egyre puccosabb házak épülnek.

Hazafelé még sötétedés előtt megnéztük a Fazekas-hegyi kilátót, ami nem is igazi kilátó csak egy lepukkant bunker féle a csúcson, de a csúcs az gyönyörű, meg a kilátás is.

A végén még kimentünk Remeteszőlősre Örkény István telefonfülkéjéhez. Végre egy igazán frappáns emlékmű! A telefonban az Egyperces novellákat lehet meghallgatni.

Nyíregyháza, arborétum és belváros

Őszi szüneti kirándulás, Nyírség-Szatmár megint. Második nap, arborétum és egy kicsi Nyíregyháza.
Nagyon meleg volt a szállodában, pedig kikapcsoltuk a fűtést, hogy még véletlenül se kapcsoljon be éjszaka, és kinyitottuk az ablakot. Hajnalban valami elképesztő károgásra ébredtem:

Szerencsére vissza tudtam aludni és nem kellett korán kelni mert nem volt olyan feszített a tempó mint tegnap a templomoknál. Reggeli után elmentünk az arborétumba  Nem volt már igazán látványos, két éve ilyenkor még sokkal több levél volt a fákon. Azért így is találtunk szépségeket. Nem tudom mi lehetett ez a tüskés bogyó, valami citrusféle.

Virág már csak mutatóban, a nagyja már száraz.

Még a melegházban sem virágzott szinte semmi, csak a tavirózsa.

A japánkertben nagyon aktívak voltak a békák, kihasználták az utolsó jó időt.

Ezt a termést eddig csak a virág nagykerben láttam a koszorúkötési alapanyagok között.

A pergolánál Lili előszedte a ládát, amit két éve már megtaláltunk és megint beírta magunkat, aztán egy csomót szórakozott a buborékfújóval ami ajándéknak volt a benne.

Egy juharféle fán voltak még levelek gyönyörűséges színekben. Valami ilyesfélét szerettem volna a kertbe is, de most sem tudtam meg, hogy pontosan milyen juhar, mert ennél pont nem volt felirat.

Az arborétum után, bementünk a belvárosba szétnézni egy kicsit és kávézni. Ha már úgyis ott voltunk mi a Lilivel összeszedtünk egy cégéres multiládát, amíg a barátnőm fotózgatott aztán a kávézóban találkoztunk.

Nyíregyháza különben kellemes meglepetés volt mind a kettőnknek. Mi két éve csak átautóztunk rajta, akkor három kis  gyerekkel nem akartam városban szerencsétlenkedni, a barátnőm meg még egyáltalán nem volt itt. Most a két kamasszal már lehetett városi sétát  tenni és a kiülős kávézgatást is élvezték.
Nekem jobban tettszett mint Debrecen.

Templomkák Szatmárban

Őszi szüneti kirándulás, Nyírség-Szatmár megint. Második nap, templomok a Szamos körül.

Bemelegítésnek megnéztük a falu végi kurta kocsma helyét, aztán jöttek a templomok sorban. Kettő kivételével mindegyik református, és majdnem mind középkori.
Gyügyén sajnos nem tudtunk bejutni még a templomkertbe se. Nappal szemben dupla villanyoszlop mellett nem igazán lehetett fényképezni. Kiváncsi lennék arra, hogy aki nem fotózik az is észreveszi-e ezt a töménytelen vezetéket és villanyoszlopot ami minden képbe belerondít, vagy annyira hozzá vannak szokva, hogy nem is látják.

Szamossályi templomának a tornya ferde. Közelről azt mondtuk, hogy nem is, de aztán amikor vezetés közben messziről láttuk, akkor rájöttünk, hogy de igen, ferde. Ez az egy fiatalabb, nem középkori, csak kb. 170 éves.

Hermánszegen ahogy megálltunk a templom mellett, pont arra biciklizett egy néni aki megkérdezte, hogy belülről is meg akarjuk-e nézni, kinyitotta nekünk aztán ott hagyott minket.

Jánkmajtis temploma volt az egyetlen római katolikus templom, habár ezen is kettős kereszt volt.

Csegöldön meg görögkatolikus volt a templom.

A szamostatárfalvi kis tégla templom teljesen más volt mint az eddigiek.

Csengerben három templom volt egymás mellett, egy szerintem ronda modern Makovecz tervezte görög katolikus, egy római katolikus régebbi, meg ami minket érdekelt, az eddigi legszebb középkori református.

Csengersimán volt a másik kedvencem.

Itt már nagyon ment a nap lefelé, úgyhogy több dolgot kihagyva elszáguldottunk a Tisza másik oldalára, Csarodára, mert a a csarodai virágos templomot mindenképpen meg akartuk nézni. Már teljesen lement a nap mire odaértünk.

A gondnok nem vette föl a telefont, aztán a Lili unszolására még ötödszörre is próbálkoztam és sikerült, jött a bácsi és kinyitotta.
A templom először katolikus volt és mosolygó szentek freskói díszítették, ilyen vidám szentek állítólag sehol sincsenek máshol.

A szenteket 1642-ben lemeszelték, mert a falu áttért a református hitre, és virágokat festettek a falakra.
Szerintem ilyen virágos festés sincs túl sok helyen a világban.

Én már két éve, amikor a környéken jártunk, azt hittem, hogy szinte mindnet láttunk. Most másodszorra rájöttem, hogy még mindig van egy csomó gyönyörűség  ami kimaradt, úgyhogy vissza kell majd jönnünk valamikor.