Gödöllő

Különleges felállásban voltunk Máriabesnyőn és Gödöllőn kirándulni.

Máriabesnyőn  a templomban van egy alsó és egy fölső templom. A fölső nekem nem tetszik, az egy sima barokk templom, de az alsó az nagyon szép. Persze be volt zárva. Igazából nem is értem, hogy miért természetes, hogy  a legtöbb templom be van bezárva. Mi most csak meg szerettük volna nézni mert a Grassalkovich kripta is itt van,  de mi van azokkal akik mondjuk imádkozni szeretnének? A bejárati osztott üveges ajtó egyik kis kockájának a sarka ki volt törve, ott be tudtam fényképezni legalább.

A múlt hét végén azt hittem, hogy az volt az utolsó szép őszi nap, de most még mintha melegebb lett volna. Még mindig vannak színek. 

Fölsétáltunk a a templom mögött lévő Kapucínus temetőbe is megnézni a Teleki Pál sírját. Volt egy két szép sír és volt egy pár "érdekes".

A kirándulás igazi célja a Grassalkovich kastély volt. Mindannyian jártunk már itt, de nagyon régen. Én egy kicsit csalódtam. Eleve nem  szimpatikusak azok a helyek, ahol nem lehet fényképezni. Mondják azt, hogy nem lehet vakuzni, mert az valami módon rongálja a festményket, de a sima fényképezést minek kell megtiltani. Gondolom azért, hogy inkább vegyük meg a drága kiadványaikat.  Egy csomó képet, rézkarcot, rajzot csak kordon mögül több méterről lehet megnézni, úgy viszont alig látszik. Nekem elég hamar elegem is lett. Otthagytam a többieket, azért gyorsan végignéztem a kiállítást és kimentem a parkba megkeresni a ládát. A park gyönyörű. Még így késő ősszel is.

Megint láttam érdekes növényeket, amik nem tudom, hogy micsodák. Több nagy ágyásnyi volt ebből a még barnán és szárazon is szép virágból. Ezek a gömbök olyan hortenzia szerűek és méretűek, de én még nem láttam olyan hortenziát, amin ennyi virág lett volna.

A másik meg ez a kis, kb 60-70 centis tüskés bokor, ami tele van kis sárga kb 5 centis alma szerű termésekkel. Egyet hazahoztam és szétvágtam, kicsit más a magháza, de azért az almára hasonlít a legjobban.

 A meténget nem érdekli, hogy november közepe van.

Eltelt egy év, Márton nap megint...

Mártonnapra készülvén rájöttem, hogy eltelt egy év mióta elkezdtem a blogot, mert Márton napról már mintha írtam volna. Nekem ez az egyik kedvenc ünnepem, úgyhogy egy pár kép megint, pedig az idén valahogy nem sikerült olyan szépre és bensőségesre mint tavaly. Nem baj, jövőre próbálkozunk újra.

Kálváriázás a Vértes körül

Gyönyörű időben, gyönyörű kört tettem. Először Tardosra akartam menni, de Vértestolna ott volt útközben, és a Tájértéktárban azt találtam, hogy ott is volt kálvária, de csak a keresztek maradtak meg. Gondoltam azért lefényképezem, erre találtam egy vadiúj kálváriát.  2012-ben pályázati pénzből megcsinálták a stációkat.

Annyira szép ez az egész Vértes és a környéke. Valamennyi színe van még az erdőknek, ráadásul az esőnek meg a viszonylagos melegnek köszönhetően a fű meg  az őszi vetés harsány zöld mindenhol. Egy csomó helyen láttam fűnyíró embereket. Novemberben már nem nagyon szoktuk nyírni a füvet.

Tardoson nagyon szép volt a süttői vörös kőből készült kálvária, Csipi is nagyon élvezte.

Vértessomlón egy csomót kerestem a templomot mert emlékeztem, hogy ott van mellette a kálvária. Arra is emlékeztem a térképről, hogy az erdő szélén van, de nem gondoltam, hogy a faluból nem látszik.

Pusztavámon össze vissza mászkáltam a kálváriadombon, hogy olyan szögből tudjak fényképezni, ahonnan nem látszik a villanyoszlop. Még az is eszembe jutott, direkt csinálták, hogy az elmúlt rendszerben sportot űztek abból, hogy belerondítsanak a szakrális dolgok környezetébe.

Móron többször jártam az elmúlt pár évben. Ha nem lett volna az a bankrablásos mészárlás azt sem tudtam volna, hogy van ilyen nevű hely, de aztán ládázás és keresztfelmérés okán ide is eljutottam és nagyon tetszett. Most sajnáltam, hogy már ment le a nap, nem volt időm sétálni, csak a kálváriát kerestem meg.

Pálosok, rómaiak, pogányok, Puskás és Örkény

Ma lett volna a szokásos nagycsaládi kirándulás, de egy csomóan betegek a családból, úgyhogy elhalasztottuk. Így mi elmentünk megint  ládázni. Nem akartam sokat autózni, úgyhogy a közeli budai ládákat kerestük meg. Érdekesebbnél érdekesebb helyeken jártunk.
Először megnéztük a Pálos kolostor romjait a Szépjuhásznénál. Volt ott egy érdekes szíves kereszt, meg egy terhes  madonna, vagy lehet hogy nem is terhes vagy nem is madonna, nem tudom, de nekem furcsa.

Utána fölmentünk a régi villamosvégállomáshoz a Zugligetbe. Kár ezért a gyönyörű épületért, nem igaz, hogy nem lehetne valamire használni.

A Sváb-hegyi Galgóczy kápolna volt a következő. Ez volt az egyik olyan, amiről nem tudtam, de nagyon megérte megnézni.

 Ezután kimentünk Óbudára és megnéztük Puskás Öcsit a Kolosy térnél. Itt nőttem fel a környéken, de már alig lehet ráismerni.

Az amfiteátrumba még soha se mentem be, szerintem gyerekkoromban nem is lehetett.

Óbudán a lakótelepen van a közlekedési balesetek áldozatainak az emlékműve. Hát erről sem tudtam volna, ha nem ládázunk, de mondjuk ez nem is akkora nagy szám.

Utána kimentünk a Filatorigáthoz, ahol van egy legális graffiti fal. Most nem voltak igazán jók, csak ezek a hülye olvashatatlan pufi betűs feliratok.

Kivéve egyet, Malala-t a fejbelőtt pakisztáni  kislányt.

 Utána még fölmentünk az Üröm-hegyre a Pogány toronyhoz. Na ez a másik amit sajnálnék ha nem tudnék róla. Na nem mintha annyira szép lenne, de szerintem érdekes a története. Az Üröm-hegy maga különben elég jó hely, szép kilátással, kezdik is felkapni, egyre puccosabb házak épülnek.

Hazafelé még sötétedés előtt megnéztük a Fazekas-hegyi kilátót, ami nem is igazi kilátó csak egy lepukkant bunker féle a csúcson, de a csúcs az gyönyörű, meg a kilátás is.

A végén még kimentünk Remeteszőlősre Örkény István telefonfülkéjéhez. Végre egy igazán frappáns emlékmű! A telefonban az Egyperces novellákat lehet meghallgatni.