Lili idén itthon akart maradni és ő akarta földíszíteni a fát. Megvenni is együtt mentünk így az lett a vége, hogy több mint 2 méteres lett. Vettem egy karácsonyfatalpat is, mert én hülye azt hittem, hogy ez egyszerűbb lesz mint ahogy eddig csináltuk, hogy egy nagy cserép földbe állítottuk be a fát. Nem is értettem, hogy a pasik miért utálják annyira a fa befaragását a talpba. Hát most már értem. Két órát szórakoztam vele.
Gyerekkoromban emlékszem, hogy egy hokedli volt kivágva. A hokedli alatt állt egy vödör víz, az ülőke közepén volt egy lyuk, abban állt a fa, a vége beleért a vízbe és egy fehér damaszt abrosszal az egész be volt takarva. Ezt onnan tudom, hogy a nagymamám mindig csinált stolverket karácsonykor, ez egy elképesztően finom tejkaramella volt egyesével zsírpapírba csomagolva. A neve gondolom a háború előtti Stollwerck csokoládé és édesség gyár nevéből került be a családi szótárba. Ez a karamella mindig ott volt egy kosárban a fa mögött és egyszer amikor bemásztam érte az abrosz nem volt rendesen rögzítve és megláttam a vödröt.
Emlékszem, hogy egy kissé érdekesnek találtam, de még ettől sem merült fel bennem, hogy valami gond lehet ezzel a Jézuska hozza dologgal. Igaz, hogy mi a nagyobbik húgommal olyan kiváltságos helyzetben voltunk kiskorunkban, hogy első gyerekek lévén mindenki azon volt, beleértve apukám testvéreit is, hogy nekünk megteremtsék a tökéletes karácsonyt. Pont nemrég meséltük a gyerekeknek, hogy a lakásban az ajtókat nem lehetett zárni ezért annak a szobának a kilincsét kiszedték ahol a karácsonyfát díszítették, de tudták, hogy mi a kilincs helyén lévő lyukon leselkedünk. Az egyik nagybátyám valami fehér tollat lebegtetett a lyuk előtt, aztán azt mondták, hogy az volt az angyal szárnya és mi ezt nagyon izgalmasnak találtuk.
Hát azt hiszem, hogy ennek a titokzatoskodásnak jó pár évre vége, a gyerekek kinőtték, majd az ő gyerekeikkel kezdődik megint.
Szellemkutya is van a képen. Csipi teljesen meg volt zavarodva a sok embertől, egy percre sem állt le.
A gyerekkori díszeink nem tudom, hogy hová lettek. Ezeket a diszeket én lassan 30 éve gyűtögetem. Szinte mindegyikre emlékszem, hogy honnan van. A zenélő kukoricacsuhé angyalkák például a csehszlovák kultúra boltból, igaz, hogy a szárnya már a legtöbbnek hiányzik. A kis járműveket New Yorkban vettem 1987-ben. A szalma csillagokat és fenyőket Prágában a lengyel kultúrában. Régebben nem nagyon lehetett ilyeneket kapni, ezekben az állami kultúra boltokban volt néha fillérekért, mostanában a kézműves vásárokon van sok gyönyörűség, viszont iszonyú drágák.
A húgomék fája most csak akkora volt mint a miénk. Az ajándéközön a szokásos. A két nagylány hetek óta csomagol. Azért van ennyi, azon túl, hogy 13-an vagyunk, mert ha valaki kap 5 zoknit akkor az náluk 5 csomag.
A gyerekek megint előadással készültek. A közös énekes-felolvasós előadás a jászolról és annak mindenféle jelentéséről szólt és én nem is nagyon értettem, igaz nem is nagyon figyeltem.
Utána a három kicsi még külön előállt egy tudományos előadással a karácsonyról. Ők maguk szedték össze az internetnől. Kifejezetten érdekes volt.
