Tavasz van

Taksonyi tanösvény

Hétvégén olyan gyönyörű idő volt, hogy a barátnőmékkel nem bírtunk bent maradni a szobában. Szerencsére az összes gyerek kilábalt a különböző betegségekből, úgyhogy elmentünk Taksonyba sétálni a tanösvényen, meg persze a ládát is megkerestük. 

Alföldi tekergés

Már évek óta igérgetem az Anyukámnak, hogy elmegyünk Csanádpalotára és környékére, mert ő ott nőtt föl. Most, hogy az idén az időjárás pont az ellenkezője a tavalyinak és már februárban tavasz volt, a síszünetben tekeregtünk egyet az Alföldön. Gyulán laktunk, ahol fürödni lehetett, hogy a Lilinek is legyen  élvezet és persze ládázásra volt fölfűzve az egész út, hogy én se bánjam a hegyek hiányát.

Voltunk Szentesen, ahol a nagyapám a fél életét egy intézetben töltötte. Kifejezetten szép volt a belváros.

A Petőfi Szálló épületét most újítják föl, de nem tudom, hogy mi lesz belőle, feltételezem, hogy nem egy elegáns szálloda, mert az biztos, hogy nem lenne kihasználva.

Végre egy szimpatikus emléktábla.

Fábiánsebestyén mellett megnéztük a Cserna féle szélmalmot

Utunk egyik fénypontja volt Lökösháza mellett a Bréda kastély. Érdemes megnézni a linken a régebbi képeket, mert ilyen szépen felújított épületet ritkán látni. 

A kupolateremben van egy Foucault-inga.

Voltunk a Purgly majorban.

Messziről láttuk a zabsiló tornyot, ahol a ládát már évekkel ezelőtt megkerestük, de a történetét érdemes elolvasni.

Megnéztük Gluzek Gyula elevátor magtárát.

Utána végre megérkeztünk Mezőhegyesre. Ott is voltunk már érégebben, akkor rossz volt az idő, de akkor is nagyon tetszett. Akkor mi gondolkoztunk rajta, hogy  ládát kellene rejteni. Azóta ez másoknak is eszükbe jutott, mert már 4 láda van Mezőhegyesen.

A ménesbirtok több helyszínén jártunk, és az óriási platánfákat is megint megcsodáltuk. 

Gyulán hazaindulásunk előtt sétáltunk egy kicsit.

Hazafelé keresztül mentünk a Kardoskúti Fehértó védett madárrezervátumán. Nem gondoltam, hogy ennyi madarat látunk. Szerintem a korai jó időnek köszönhető, hogy hatalmas vadlúdrajokat lehetett látni. Mintha kezdenének indulni vissza észak felé. Sokkal látványosabb volt mint  a Tatai-tónál a Vadlúdsokadalom.

Békéssámson mellett megkerestük a Török hídnak hívott régi téglahidat.

Ezek voltak számomra a legérdekesebb látnivalók, habár megnéztünk különböző ládák kapcsán még vagy tíz romos kastélyt, ahol én nem túl sok esélyt látok a rendbetételre. Az sík vidékből is elegem lett egy időre.

Farsang Egyiptomban és Indiában

 A Waldorf iskolákban az ötödikesek általában a történelem  epocha után egyiptomi  jelmezekbe szoktak öltözni. Nálunk az indiai történelem is nagy hatással volt rájuk, úgyhogy az indiai dolgok is meghatározóak voltak. Lili egyiptomi Maat istennőnek öltözött.

Az osztályban volt indiai teázó, 

hennafestő műhely, amiben egy kis képzavarral az egyiptomi hercegnő festett hennával annak aki kérte.

 Lehetett agyag egyiptomi amuletteket festeni,

sőt még egy igazi szitáros is zenélt.

Ködös ládázás hazafelé

Tegnap hazafelé tettem egy kis kerülőt. Egy kis téli depresszió elleni ládázást. Megkerestem a Hárosi-öböl nevű ládát.  Gyönyörű volt az öböl a ködben. Szerintem ha nincs szél akkor itt mindig ilyen síma a víz. Vissza fogok menni máskor is fényképezni.

Titkon reméltem, hogy látok hódot, de csak a nyomaikkal találkoztam.

Volt még egy kis időm sötétedésig, úgyhogy átmentem Téténybe a Rádió és TV múzeumnál lévő ládához.

A múzeumba csak előzetes bejelentkezéssel lehet bemenni, meg nem is érdekel igazán, csak a ládát akartam megkeresni. Ez is szépséges helyen volt, egy régi  kőbánya mellett.

Onnan már csak pár száz méterre volt a Diósdi Árpádház Emlékhely és Országzászló című láda. Na hát ez egy vicc. Több mint 9 millió forintot adakoztak emberek erre a Makovecz tervezte rondaságra. 

Közvetlenül ott van az M0 mellett a nagy kanyarnál. Kimentem a gyalogos hídra fényképezni egyet.