puszikávé

2014/08/26

Berlin felé

A barátnőm lassan két éve kiköltözött Berlinbe. Most végre eljött az ideje, hogy meglátogassuk. Autóval mentünk több okból is, a repülőjegy kettőnknek nagyjából ugyan annyiba került volna mint a benzinkötség, szerettem volna útközben nézelődni és hétvégére föl akartunk menni együtt a tengerpartra.
Az odaút tervezésénél először csak egyet akartam aludni valahol, de aztán olyan érdekes dolgokat találtam, hogy végül is kettő lett belőle.
Először Szlovákiában Csicsmányba (Cicmany) mentünk megnézni a festett házakat, aztán este a csehországi Olomouc-ban aludtunk.
Másnap átmentünk Lengyelországba és a Gór Stołowych (Táblahegy) nemzeti parkban túráztunk egy nagyot. Igazából fogalmunk sem volt, hogy a Kóbor szikláknak nevezett sziklalabirintus mekkora távolságra van a parkolótól, délben már egy csomóan jöttek szembe, úgy tűnt, hogy közel van de végül is több mint 8 kilométert gyalogoltunk 250 m szintemelkedéssel, de nagyon megérte. Még jó, hogy nem tudtuk előre, hogy ilyen messze van mert akkor biztosan nem mentünk volna föl.
Délután Swidnica-ban megnéztük, sajnos csak kívülről, a Béketemplomot, mert 10 perccel a zárás után értünk oda. Este Wroclaw-ban aludtunk, majd harmadnap reggel, mostmár ténylegesen Berlin felé tettünk egy kitérőt Jawor-ba, mert ott volt a másik béketemplom és mindenképpen meg akartam nézni belülről. Elképesztőek ezek a templomok! Az 1648-ban aláírt vesztfáliai béke, mely lezárta a harmincéves háborút, előírta a vallási békét. Ennek értelmében Sziléziában három béketemplom építését engedélyezte az uralkodó az evangélikus közösség számára. A templomnak nem tartós anyagból, a városfalon kívül a hívek adományiból kellett épülnie. Így a három templom fából épült. Egy ugyan leégett, de kettő még így 370 év után is áll, ami azért elég tartósnak tűnik. Ekkora teret egyben oszlopok nélkül fából én még nem láttam. Gyönyörűségesek!

Csicsmány

Olomuc, világörökség szentháromság szobor

Gór Stolowych, soha nem érünk föl

labirintus

a parkolóban majdnem beleragadtunk a sárba...utána lengyel automata autómosó...igazi hősnek
éreztem magam, hogy ezeket mind megoldottam

Swidnica, béketemplom, ez is és a jawori is világörökség

Wroclaw gyönyörű!

Jawor, béketemplom belülről, hihetetlen méretek

restaurálják

még a karzat mennyezete is festett

körben a karzatok mint egy színházban

2014/07/24

zöld

2014/07/23

a felhők fölött mindig kék az ég..

Néha ki kell mennem Frankfurtba munkaügyben. Most kivételesen oda vissza ablak mellett ültem és a telefonommal szórakoztam.
Odafelé leszállás előtt párhuzamosan repült velünk egy másik gép és majdnem egyszerre szálltunk le.

Visszafelé csak szépek voltak a felhők, habár a telefonom elég vacak képeket csinált.

2014/07/19

Erdély, hetedik-nyolcadik nap

Marosvásárhelyen egy igen bizarr panzióban sikerült laknunk. Furcsák voltak a szobák és volt egy nagyon furcsa tudálékos alkalmazott, de a reggeli az elképesztő volt, pedig semmi jóra nem számítottunk. A szokásos sonkával (itt 3 féle), sajttal megrakott tálon és a kétféle lekváron és főtt tojáson kívül, volt az asztalon egy zöldséges kosár és hoztak még 6 (!) kis tálkában vinetét, hal íz nélküli majonézzel kikevert ikrát, répa-torma, zeller, retek és francia salátát. A felét sem bírtuk megenni sajnos. Reggeli után átmentünk Tordára a felújított sóbányába, ami olyan mint egy űrbázis, utána meg átmentünk Torockóra. Én az erődtemplomokon kívül Torockóra voltam a legkivácsibb és nem csalódtam. Ide vissza fogok még menni, annyira gyönyörű a falu is meg az egész környék. Megnéztük a helytörténeti múzeumot a régi fogadó épületében, aztán egy fantasztikus helyen ebéd-vacsoráztunk. Amíg ettünk befelhősödött az ég, de naplemente előtt valami fantasztikus fényjátékbn volt részünk.
Utolsó este Kolozsváron aludtunk egy nagyon szimpatikus youth hostelben. Reggel sétáltunk egy kicsit a városban, megnéztük Mátyás király szobrát, meg a szülőházát, aztán elindultunk hazafelé. Útközben meg akartuk nézni Sztánán a Varjúvárat, Kós Károly házát, be is mentünk egy földúton a jelzésig, el is indultunk a másfél kilométeres úton a ház felé, még az eleredő eső sem állított meg minket, de aztán megláttunk egy nyájat bazi nagy kutyákkal és visszafordultunk. Pedig ide egyszer el kell jutni valahogy. Utána már senkinek sem volt kedve bemenni Nagyváradra, inkább egyenesen hazajöttünk.