Vonatoztunk

  Még tavasszal kaptunk a nyugdíjfolyósítótól, én gondolom az 1 éves özvegyi nyugdíj mellé, a Lili meg az árvaellátás mellé, utazási igazolványt. Azt a kis papírt amire 50%-os kedvezményt lehet kapni vonatra vagy távolsági buszra, illetve ha kettőt pecsételnek akkor 90% a kedvezmény. Egészen mostanáig mindig volt valami amiért inkább kocsival kellett menni ha bárhová  mentünk. Márciusban lejár ez az egész, úgyhogy most végre összejött és szombat reggel vonattal lementünk Szegedre. A 90% persze nem igaz, mert csak az alap  jegyárból adják, az IC pótjegy, vagy a helyjegy persze teljes áron van. Szerintem több mint 10 éve nem ültem vonaton de rendszeresen a rendszerváltás körül vonatoztam utoljára. Háát mit mondjak..ugyan azok a kocsik még öregedtek 25 évet. Borzalom! Az ablakon nem lehet kilátni, mert a két üveg között van valami barnás mocsok. A fülkeajtót nem lehetett behúzni mert kijött a sínből alul, így néha kilengett mint egy függöny és folyamatosan zörgött. A fűtést nem lehetett szabályozni, odafelé kabátban ültem mert az ablaknál húzott be a hideg visszafelé meg legalább 40 fok volt. Régen volt a kupékban függöny -igaz hogy attól undorodtam, mert egyszer láttam, hogy egy részeg belefújta az orrát-,  hát most nincs.
  Egyedül a jegyvásárlás módja volt egy fokkal modernebb mint régen. Ahhoz, hogy az interneten tudj venni jegyet regisztrálni kell az elvirán. Meg kell adni az emailcímet meg egy jelszót amire ők küldenek egy aktiváló linket, legalább is ezt írják, hát az aktiváló link nekem még most sem jött meg. Szerencsére az egyik kollégám regisztrálva volt, így ő be tudott lépni és  meg tudtam venni a jegyeket, de az otthoni nyomtatás nem volt lehetséges valamiért, úgyhogy kaptam egy kódot, amit a Nyugatiban egy kioszknak nevezett automatába be kellett ütni és az kinyomtatta a jegyeket. Ettől persze ideges voltam, hogy hol van az a kioszk, meg mi van akkor ha valami mégse működik. Pont ezt akartam elkerülni, hogy ne kelljen reggel semmit csinálni csak fölszállni a vonatra mert tudtam, hogy úgyis késésben leszünk. Szerencsére a kioszkot hamar megtaláltuk, nem kellett sorba állni, és a kód is működött, de nagyjából ugyan ekkora erőfeszítés lett volna megvenni a jegyeket a pályaudvaron, szóval így az előre  jegyváltásnak nem volt túl sok értelme.
A Nyugati is pontosan ugyan olyan lepusztult és mocskos mint régen volt.
  Azt tervezem, hogy teszek még egy próbát és valamelyik hétvégén Kelenföldről elmegyek Győrbe. A Kelenföldi pályaudvar is lepusztult, azt tudom, de ezen a szakaszon legalább azok a szép piros modern vonatok közlekednek, ott biztos jobb tapasztalataim lesznek és egy másik vidéki nagyváros pályaudvarát is össze tudom hasonlítani a szegedivel, mert a Szegedi pályaudvar szép és tiszta, de Szegeden minden szép, felújított és tiszta, de rről majd a következő posztban.

Én a CsontGlas helyében elbújdokolnék szégyenemben... a képen nem látszik, de 2004-ben csinálták ezt az ablakot.Én azt hittem ugyan annyi idős mint a kocsi maga. Ha ez a duplaüveg meg van csinálva rendesen, akkor a mocsok nem tud örökre beköltözni két üveg közé.

Miciműtét

Egyik reggel arra ébredtünk, hogy Mici nagyon furcsán viselkedik, aztán ráébredtünk, hogy biztosan tüzel. Az állatorvos azt mondta ősszel, hogy ráérünk januárban műteni, csak akkor fog tüzelni ha hosszabbodnak a nappalok. Hát ez most egyértelművé vált. Szerencsére hamar vége lett a dolognak és szerdán délelőtt meg is műtötték. Már tudtam, hogy mire számítsak, ez már a negyedik ilyen műtét, de még mindig borzasztó volt végignézni ahogy ébredezett, ahogy totál kótyagosan támolygott. Másnap hajnalban ráadásul úgy elbújt, hogy másfél órán keresztül kerestük. A Lilinek nem akartam mondani de én már kezdtem pánikolni, hogy valahová elbújt és meghalt. Aztán egyszer csak ott feküdt a fürdőszobaszőnyegen mintha mi sem történt volna. Fogalmam sincs, hogy hol lehetett, mert minden ismert macskabúvóhelyet megnéztem és sehol sem volt. Még másnap is szinte egész nap aludt, szinte nem evett-ivott semmit. A két napos koplalástól teljesen behorpadt a két oldala.

Magától kitántorgott a hordozó kosárból aztán nyitott szemmel mozdulatlanul feküdt. Az orvos direkt bekrémezte a szemét, hogy ne száradjon ki.

Puszi döbbenten nézi

Mint aki tényleg földobta a talpát

Utána meg terpeszjárásban tántorgott össze vissza.

A Lili kezében aztán megnyugodott és órákig aludt.

 

Esik a hó

Mielőtt elindultam gyalogolni a teljesen megőrült Csipetet bezártam egy kicsit és szép csöndben figyeltem a madarakat a kertben. A szajkót már ebéd közben a Lili vette észre. Azt modta, hogy van egy nagy madár a bodzabokorban a kert végében. Én szemüveg nélkül nem láttam semmit, de szerencsére megvárta amíg kicserélem az objektívet. Így telével sem lett tökéletes a kép, de tényleg messze volt.

A gyaloglás nem volt egyszerű mert sár volt a mély vizes hó alatt, úgyhogy össze-vissza csúszkáltam, de azért így is mentem több mint 7 km-t.

vörösbegy

cinke

szajkó

szerencsére a madarak sokkal gyorsabbak

Helka

szellemkutya

Még mindig a gyaloglásról

Már 71 km-nél tartok. Tegnap egy kicsit több mint 9 km-es kört tettem. Egy cipő már tönkrement. Még mindig élvezem.

Nordic walking

Egyre jobban nyomaszt, hogy a változó korral, meg egy gyógyszer mellékhatásaként jött hízás miatt egyre kevésbé tudom  elcipelni saját magamat, ebből kifolyólag egyre kevesebbet mozgok. Na jó, még a lustaság is nagyban belejátszik, de egyre kritikusabb a helyzet. Ismerve magamat egy-két dolgot be kell, hogy lássak..pl. soha sem fogok tudni rendesen fogyókúrázni, annál sokkal jobban szeretek enni, meg eddig még mindig minden visszajött, tehát ez biztos, hogy nem játszik..soha sem fogok edzőterembe, csoportos tornára, meg hasonlókra járni, sőt hacsak nem épít valaki egy uszodát a közelben, akkor uszodába sem, pedig azt igazából szeretném, mert annyira hülyeségnek tűnik, hogy pénz, benzint és főleg időt áldozzak arra, hogy zárt térben mozogjak valahol máshol, ahová oda kell menni és onnan haza kell jönni, amikor ingyen megtehetem otthon, szabadban, a jó levegőn. A probléma csak az, hogy mégsem teszem, mert mindig van "valami".
Most talán elindult valami változás.
Nordic walking a bottal gyaloglás...soha sem értettem, hogy miért jó, inkább olyan bohóckodásfélének tűnt, nem is foglalkoztam vele egyáltalán, viszont többször láttam kutyasétáltatás közben Kati nénit, Lili egyik óvónénijét, aki botokkal gyalogolt és sokkal jobban nézett ki mint 10 évvel ezelőtt. Aztán volt nálunk egy osztálytalálkozó féle a két ünnep között, ahol véletlenül szóba került, hogy az egyik volt osztálytársam, aki mellesleg orvos, is sokat gyalogol ilyen botokkal, és mennyire élvezi, egy pár szót mondott is arról, hogy ez miért jó. Ez már szöget ütött a fejembe, aztán egy kicsit utánaolvastam. Persze amiket találtam az mind egy kicsit reklámízű volt, de gondoltam, hogy az, hogy tehermentesíti az izületeket és nagyjából az összes izmot megmozgatja és ráadásul 20-30 százalékkal több kalóriát éget mint a síma gyaloglás, egy próbát megér.
Szóval január 2-án vettem egy pár botot. A telefonomra letöltöttem egy olyan alkalmazást ami méri, hogy mekkor a távolságot megyek és mennyivel, sőt valamelyik nap legnagyobb megdöbbenésemre meg is szólalt a zsebemben. Gondolom össze vissza nyomkodtam és beállítottam rajta véletlenül valamit, így most 5 percenként bemondja, hogy mennyi idő telt el és mekkora távolságot tettem meg és mennyi az átlag sebességem. Erre az egészre is lehetne mondani, hogy minek, de az én statisztikus lelkemnek jót tesz, hogy látom, hogy mennyit mentem. Így mosmár büszkén jelenthetem, hogy azóta hogy megvettem a botokat minden nap rávettem magam, hogy kimenjek és gyalogoljak, még  a -8 fokos metsző szélben is és már több mint 30km-t gyalogoltam bottal. Kicsit több mint 4km-t szoktam menni esténként, a botok miatt óhatatlanul enyhén erőltetett menetben és eddig még nagyon élvezem. Ez durván 1 óra mozgás. Nem valami hatalmas dolog, de a semminél mindenképpen sokkal több. Ráadásul így Csipi is rendesen meg van mozgatva, mert persze őt sem hagyom otthon.

eszembe jutott, hogy tavaly vettem valamelyik élelmiszerboltban egy hülye akcióban ilyen cipőre húzható szegecseket, amit utána rögtön meg is bántam, de most nagyon megörültem neki, mert nálunk az összes mellékutca tiszta jég

Szilveszteri séta

Idén utoljára fölmentünk a bánya tetejére. Borzalmasan hideg volt. Az eléggé felhős időből végül is gyönyörű naplemente kerekedett.
Boldog új évet mindenkinek!

Nem értem, hogy hogy nem fagytak meg.

Templom sokadszor, most havasan.

Panoráma a bánya tetejéről dupla Csipivel

Gyönyörűséges öreg borostyán tele terméssel

Őszi maradék

Életem első szelfije...ilyen hideg volt.

.