puszikávé

2015/06/19

Óriás fújós és kis borzas

Ezt az óriás fújós termést a szokásos kutyás körön láttuk. Vissza kell mennem, azt hiszem volt ott még egy két szál, mert még a levelét sem néztem meg, így fogalmam sincs, hogy mi lehet.
A kis borzas meg pletyka a kertből, amit csak úgy lefényképeztem, és akkor jöttem, rá, hogy milyen jópofa. Messziről nem is látszik ez a kis bozont a bibék körül.

2015/05/27

Jeli arborétum

Az Őrségből hazafelé a változatosság kedvéért zuhogó esőben bementünk a Jeli arborétumba. Már többször jártam itt, de a legutolsó is több mint 15 éve volt. Tudtam, hogy már kezdenek elvirágozni a rododendronok, de ki tudja mikor jutok el ide megint, szóval nem lehetett kihagyni, ha már ott jövünk el mellette.

ez nem rododendron hanem kalmia

2015/05/26

Esős Őrség

Nagynehezen rábeszéltem Lilit, hogy menjünk le az Őrségbe a szokásos pünkösdi baráti összejövetelre. Farkasfán lakik egy ismerősünk, nála szokott ilyenkor összegyűlni egy hatalmas társaság. Ez az egész általában az evés-ivás-beszélgetés körül forog, de én nem vagyok képes napokig egy helyben ülni. Szombaton az esőben csak Lilivel kettesben mentünk el közeli erdőbe a szalafői halomsírokhoz. Szerencsére gumicsizmában, mert különben nem tudtuk volna megközelíteni a ládát meg a sírokat. Át kellet kelnünk a Zalán, ami itt még csak egy megáradt patak, de az erdőben is mindenhol hatalmas vizek voltak. A gumicsizma új értelmet adott az egész kirándulásnak. Mind a ketten nagyon élveztük, hogy nyugodtan beletapicskálhatunk az összes pocsolyába és például életemben először bemásztam egy mocsárba virágokat fényképezni.
Vasárnap gyönyörű idő volt. Egy kisebb társasággal visszamentünk Zalalövőre, a Borosán-völgybe ládázni és kálváriát fényképezni, aztán körbegyalogoltuk a Borostyán-tavat egy másik láda miatt.
Este a vacsora utáni beszélgetést Lili végre annyira unta, hogy odament a többi fiatalhoz. Rájuk már nem igazán írhatom, hogy gyerekek, mert Lilinél jóval idősebbek, de egy pár évvel ezelőttig minden évben együtt játszottak, csak mi kihagytunk egy kis időt, miközben ők felnőttek, Lili meg egy szégyenlős kamasz lett. Már rég lefeküdtem amikor ők még mindig a tűz körül beszélgettek. Annyira jól érezte magát, hogy ma azt mondta, hogy borzasztó, hogy egy évet kell várni amíg újra találkoznak.
Hétfőn megint szemerkélő esőre ébredtünk így egy jó kis közös reggeli után elindultunk hazafelé.