A múltkori párás mező most nem annyira párásan

Elhatároztam, hogy ezt a gyönyörű mezőt a pár meghagyott fűzfával dokumentálni fogom ha arra járok.

Nyomoztam a tavasz jelei után.

A telken próbáltunk a Lilivel egy kicsit rendezkedni. Én főleg metszettem, a Lili meg gereblyézte az avar maradékát. Találtunk ugyan egy pár hóvirágot, de azokat már január végén is láttuk. Aztán a kutyákkal elmentünk sétálni. Már kezdtem elkeseredni, hogy a tavasznak semmi jele sincsen a mezőn, de aztán beértünk az erdőbe és végre láttam egy pár hunyort. Utána a déli karsztos kopárabb oldalon találtam egy tavaszi hérics bimbót meg erdei tyúktaréjt, a forrás közelében meg martilaput és egy darab katicát. Remélem ha jön egy kicsit melegebb idő berobbantja végre a természetet mert már nagyon elegem van.

Megint repültem

Sajnos csak a szokásos Frankfurt. Felhős reggel odafelé, de azért látszott indulásnál a város. Ott szokás szerint végig esett az eső. Másnap hazafelé pont akkor kezdett fölszakadozni a felhőzet amikor fölszálltunk, a felhők felett meg ugye mindig...

Alul az elbontott Népstadion

A Városliget, majd egy pár év múlva összehasonlíthatjuk, hogy mennyi fa maradt

A Margitsziget, alul az a nagy fehér kocka az új uszoda a vizes VB-re

Leszállás előtt a Majna és egy repülő a hűtőtornyok gőzében

A kedvenceim, most a Lufthansánál dolgozom, régen az Osztráknál dolgoztam, de a SAS-sal is foglalkoztunk.

Erről a gépről mindent tudok, évekig napi hármat indítottam.

Veszprém 4 év után megint

A síszünetben a lábam miatt síelésről sajnos nem lehetett szó, de mennünk kellett valahová. Megint Veszprémre esett a választás. Odafelé ládáztunk egy kicsit Inotán és Várpalota fölött a Tési- fennsíkon. Ismét voltunk az állatkertben és lementünk a Balatonra is. Én most láttam életemben másodszor befagyva, a Lili meg még sosem. Szerencsénk volt mert Füreden láttunk jégvitorlásokat és jégszörfösöket. Jó volt most is.

Inota, műemlék templom a temetőben

Inotai víztározó

lőtéri felderítőtoronyból kilátó lett

Reggeli pára a mezőn

Az első hideg utáni napos reggelen elaludtunk, Lili lekéste a buszt, így el kellett vinnem iskolába.
Utána sietnem kellett volna dolgozni, de annyira szép volt a táj a reggeli párával, hogy kénytelen voltam megállni fényképezni.