Megint drónozni szerettünk volna Tata körül, de előtte felmentünk a Szelim barlanghoz. A hegyen olyan köd volt, hogy az orrunkig alig láttunk. Szerintem ez a bezártság jótékony hatása, hogy az emberek még ilyen hideg csöpögős borzalmas időben is nyüzsögtek az erdőben. Utána a Naszály környéki halastavakhoz akartunk menni drónozni, de a tavak le voltak eresztve, és nem is lehetett őket rendesen megközelíteni. Egy helyen tudtunk csak egy tó közelébe férkőzni, és ott rájöttünk, hogy a madarak miatt amúgy sem lehetne drónozni, úgyhogy inkább átmentünk az Által-éri-ülepítő tóhoz, hogy a szigetet megnézzük a drónnal. Túl sok értelme nem volt, mert olyan nagy volt a köd a magasban, hogy alig látszott valami. Utána még bementünk Tatára a nem létező naplementére, hogy megnézzük a vadludak behúzását. Inkább csak hallani lehetett őket, mert a leeresztett tó közepén volt a legtöbb, ami azért jó messze volt. Egyszer már el kellene ide jutnom jó időben is, amikor tényleg van naplemente és több a fény. Akkor talán lehetne valami értékelhető képet csinálni a ludakról.
2020/12/04
2020/11/15
Délegyháza és környéke drónnal
Alig vártuk, hogy megint mehessünk drónozni. Először a Hárosi-öbölben engedtük föl, aztán a Kavicsos-tónál.Ezeket a helyeket ismertük már, az izgalmasabb a Délegyházi tavak voltak.Ott azt reméltük, hogy a Google térképen különböző kékeknek látott tavak a valóságban is olyanok lesznek. Hát ez nagyon bejött. Találtunk olyan helyet, ahol egyszerre 4 különböző tó látszott a képen elképesztő türkizekben. A tavak után Dabasra mentünk a Szent Jakab sétányra, ami igazából egy tanösvény a lápon. Ez nem volt akkora nagy szám, de ahogy felszálltunk a drónnal láttunk egy csatorna kereszteződést, és a levél nélküli nyárfák is gyönyörűek voltak felülről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
































































