Marosvásárhelyen egy igen
bizarr panzióban sikerült laknunk. Furcsák voltak a szobák és volt egy nagyon furcsa tudálékos alkalmazott, de a reggeli az elképesztő volt, pedig semmi jóra nem számítottunk. A szokásos sonkával (itt 3 féle), sajttal megrakott tálon és a kétféle lekváron és főtt tojáson kívül, volt az asztalon egy zöldséges kosár és hoztak még 6 (!) kis tálkában vinetét, hal íz nélküli majonézzel kikevert ikrát, répa-torma, zeller, retek és francia salátát. A felét sem bírtuk megenni sajnos. Reggeli után átmentünk Tordára a felújított
sóbányába, ami olyan mint egy űrbázis, utána meg átmentünk Torockóra. Én az erődtemplomokon kívül Torockóra voltam a legkivácsibb és nem csalódtam. Ide vissza fogok még menni, annyira gyönyörű a falu is meg az egész környék. Megnéztük a helytörténeti múzeumot a régi fogadó épületében, aztán egy fantasztikus helyen ebéd-vacsoráztunk. Amíg ettünk befelhősödött az ég, de naplemente előtt valami fantasztikus fényjátékbn volt részünk.
Utolsó este Kolozsváron aludtunk egy nagyon szimpatikus youth hostelben. Reggel sétáltunk egy kicsit a városban, megnéztük Mátyás király szobrát, meg a szülőházát, aztán elindultunk hazafelé. Útközben meg akartuk nézni Sztánán a
Varjúvárat, Kós Károly házát, be is mentünk egy földúton a jelzésig, el is indultunk a másfél kilométeres úton a ház felé, még az eleredő eső sem állított meg minket, de aztán megláttunk egy nyájat bazi nagy kutyákkal és visszafordultunk. Pedig ide egyszer el kell jutni valahogy. Utána már senkinek sem volt kedve bemenni Nagyváradra, inkább egyenesen hazajöttünk.
 |
| sóbánya, a csónakázó tó felülről, védőhálóm keresztül |
 |
csónakból nézve az a lyuk amin keresztül az első képet csináltam,
kb. 5 emelet magasan |
 |
| a lyuk szintje egy kb. 13 emelet magas terem alja, oldalt látszik a lift |
 |
| a lift tetejétől a fölső terem, ahol mellesleg van egy óriáskerék is, és a lyukon át a tó |
 |
| Torockó |
 |
| háttérben a Székelykő |
 |
| az egész falu a turizmusból él, nemrég érkezett meg 3 busz |
 |
| egy felhőlyukon keresztül hihetetlen fények |
 |
| Lili nem bírta abbahagyni a fotózást |
 |
| Mátyás király |
 |
| és a szülőháza |
 |
| nem tudok betelni ezekkel a boltívekkel |
 |
| ehhez képest nálunk nincs is olyan sok vezeték |
 |
| letérő a rossz földútról a mégrosszabbra, amit autóval már nem mertünk vállalni |
 |
| Kalotanádas |
 |
| a kanyar után a nyáj a kutyákkal |
 |
| madárfészek a réten az út mellett |
 |
| itt már zuhog, pillanatokon belül nagy lett a sár |
4 megjegyzés:
Fantasztikus az a sóbánya !Nem tudom, máshol milyenek, nem jártam bennük, de ez - csak a pár képet látva is - csodálatos lehet. És milyen okosan, ügyesen kihasználják, mert nyilván van látogató is rendesen.
Elnézve a mostani és az előzőekben megmutatott képeidet is - vagy valami ügyes válogatással "megfelelő" helyeken fotóztál, vagy a román falvak jobb állapotban vannak, mint a magyarok. Ezt így elég nehéz eldönteni. Én, ha erre-arra járok, szomorúan látom a magyarországi lepusztulást...
Nagyon szép utatok volt és köszönöm, hogy ennyi mindent megmutattál belőle !!!
Tényleg nagyon szép út volt. Meg is beszéltük egy barátnőmmel, hogy ősszel egy hosszú hétvégére visszamegyünk. Persze, hogy a szép helyeken fényképeztem, de nekem is nagyon úgy tűnik, hogy az egész ország jobb állapotban van mint mi. Ahogy már írtam előbb, nem tudom eldönteni, hogy ezt csak azért látom így mert régen sokat voltam kint, de ezelőtt öt évig nem, és tény, hogy ezalatt nagyon látványosan nagyon sokat fejlődtek, és egyszerűen lehagytak, mert miszerintem visszafelé megyünk.
Emlékszel a wieliczkai sóbányára?
Amúgy szuper jó kis útvonal, egyszer én is megcsinálom.
Arra a bizonyos hétvégére: én a kék házikókra és az erődtemplomokra szavaznék... :)
Megjegyzés küldése