Tata, Bokod

Hétvégén kihasználtuk a barátnőmmel jó ideig talán az utolsó lehetőséget egy közös  fotózásra.
Tatán voltunk az Által-éri-ülepítőtónál és az Által-ér mellett elsétátunk az Öreg-tóig. Utána naplementére átmentünk Bokodra az elágazó stégekhez.
Annyira nem értem az embereket. Töménytelen gyönyörűbbnél gyönyörűbb fotó kering az interneten a bokodi-tavi elágazó stéges faházakról. Ezeket a képeket kizárólag a partról lehet fotózni. Biztos volt egy-két barom aki kiment egészen a házakig, amit mellesleg most is bárki meg tud tenni szinte az összes olyan stégnél, ahol nincs elágazás, de az elágazóknál, hogy jól megszívassák a fotósokat, hatalmas feliratos vaskapuk vannk. Amik eltávolítása töménytelen utómunkával jár. Én is csináltam egy csomó képet, különböző felhőkkel, de annyi munka volt eltüntetni a vaskaput, hogy egyetlen egy képet csináltam meg rendesen. Ahelyett, hogy örülnének, hogy az amúgy szerintem szánalmas helyen lévő, egy borzalmas gyárra és egy hatalmas csővezetékre néző faházuk világhírnévre tett szert.