2013/08/16

Csipet

Már régóta tervezgettük, ma végre megtettük. Elhoztunk egy kutyát a Herosz-Budapest kutyamenhelyről.
Először kölyök kutyát akartunk, hogy össze lehessen szoktatni a macskákkal, de több menhelyet is fölhívtam és azt mondták, hogy fiatal felnőtt kutyával még könnyebb lesz. Így aztán elhoztuk Csipetet.


Kb. 1 éves ivartalanított kislány. A képen amin a Lili kiválasztotta úgy nézett ki mint egy border collie, de a valóságban egyáltalán nem hasonlított rá. Én amikor megláttam azt gondoltam, hogy pont egy ilyen kutyát szerettem volna, aki nem is kicsi, nem is nagy, meghatározhatatlan milyen kutyákból keveredett ki, de nagyon jópofa.  Szerencsére a Lili is így volt vele. Először elvittük ott a menhely környékén sétálni, hogy összebarátkozzunk. Ezzel nem volt semmi probléma. Úgy tűnt, hogy boldogan elfogadott minket.  
Utána megírták az örökbefogadási szerződést, leellenőrizték a chip-et, előkeresték az oltási könyvét, adtak rá egy vadiúj nyakörvet meg egy pórázt és még egy 3 kilós kutyakaját és egy tálat is a kezembe nyomtak. Igaz, hogy kellett fizetni 15 ezer forint adományt, de az összes oltás, chip, ivartalanítás, nyakörv, kaja jóval többe kerülne és így gondunk sincs velük.
Az autózást is jól viselte. Előre betuszkoltuk a Lili lába elé, de aztán az lett a vége, hogy az ölében ült.




Amikor hazaértünk megfürdettük. Nem tudom, hogy a melegnek köszönhető-e, de úgy tűnt, hogy kifejezetten élvezte a fürdetést. Utána játszottunk vele aztán elmentek Lilivel és az Ambrussal sétálni, hogy megismerkedjen a Mohával és lehetőleg összeszokjanak, mert vasárnap náluk fogunk ebédelni és nem tudnunk vele mit csinálni ha a Moha nem fogadja el. Úgy tűnt összebarátkoztak. Először Lili nem akarta elengedni a pórázról, mert a menhelyen is azt mondták, hogy egy pár napig ne engedjük el, de az Ambrus azt mondta, hogy szerinte nyugodtan el lehet engedni és igaza lett. Jó nagyot játszott a Mohával és utána séta közben folyton hátra hátra nézett, hogy látja-e még Lilit és hívásra rögtön odajött.
Most itt fekszik totál kinyúlva a lábunknál úgy, hogy egyik tappancsa Lili lábán van. 
Ez egyértelmű, hogy szerelem első látásra.

2013/08/11

Hőség, de nem itthon

Most jöttem rá ahogy hazaértünk, hogy milyen szerencsénk volt. Hogy ott vészeltük át ezt az egészet. Ez az irtózatos hőség egy tengerparti kempingben könnyen elviselhető sőt úgy is mondhatnám, hogy rendben van.  Pont olyan volt az idő, mint régen Jugoszláviában mindig, forró és száraz. Amikor az ember akkor érzi jól magát ha vizes. Amikor úszás után ahelyett, hogy kimennél a sekély vízben fetrengsz rozmár módra. Már legalább 6-7 éve nem volt ilyen. Mindig kifogtunk minimum egy bórát, ami az amúgy is hideg vizet elviselhetetlenre hűtötte. Most semmi ilyesmi nem volt. Ott jöttem rá, hogy mennyire vágytam erre. Az sem érdekelt, hogy nem mentünk sehová. Ki sem mozdultunk a kempingből. Csak a gyönyörűséges öblünkbe mentünk át egy délután.



A  dinnye órák alatt sem hűlt le a vízben. Aztán a gyerekek rájöttek, hogy nem merül el...




Annyira büszke vagyok a Lilire. Úgy mozog a vízben mint egy fóka. Simán tartotta a tempót a többiekkel, pedig  évekkel kisebb volt mindenkinél.


Vittünk magunkkal filctollakat meg festéket és délben amikor nem lehetett kimenni a napra, köveket festettünk.