Kreatív karantén, komódfelújítás

Elhatároztam, hogy megpróbáljuk aktívan tölteni a bezártságot, márcsak meghülyülés ellen is. Utolsó napi bevásárlásnál elkanyarodtam a festékboltba meg az Obiba is, hogy legyen itthon minden ami kell a lassan másfél éve halogatott munkákhoz ha később bezárnának a nem élelmiszer boltok.
A próba próbája a régi fa fellépő volt és utána jött a komód.
Több okból is. Először is meg akarunk szabadulni a naracssárgás barna színtől teljesen. Hát ez a komód olyan volt és ráadásul igen meghatározó darab a nappaliban.
Másodszor nagyon szerettem volna már felhasználni az egyik barátnőmtől kapott mintás kerámia fogantyúkat. Harmadszor meg mindenképpen akartam egy próbadarabot a konyhabútor előtt, amin ki tudom próbálni a krétafestéket. Jó, a konyhabútor nem sötét grafitszürke lesz, de a festék minősége ugyan olyan, és a lakk is. Azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletesen működik. Nem kellett lecsiszolni festés előtt csat átmostam. A festék nagyon hamar szárad és két rétegben tökéletesen fed. A lakk végül is ezen a sötét színen nem lett jó, mert nem higítottam és így eléggé látszott, de símán rá tudtam menni mégegy réteg festékkel amit utána csak viasszal dörzsöltem át, mert a komód felülete végül is nincs annyira igénybe véve mint egy  konyhabútor. Tökéletes lett a végeredmény. Kicsit féltem a színtől, de szerintem nagyon jó választás volt.

Lehet, hogy a macsknak nem tetszik és megtámadta?

 

Hőség, de nem itthon

Most jöttem rá ahogy hazaértünk, hogy milyen szerencsénk volt. Hogy ott vészeltük át ezt az egészet. Ez az irtózatos hőség egy tengerparti kempingben könnyen elviselhető sőt úgy is mondhatnám, hogy rendben van.  Pont olyan volt az idő, mint régen Jugoszláviában mindig, forró és száraz. Amikor az ember akkor érzi jól magát ha vizes. Amikor úszás után ahelyett, hogy kimennél a sekély vízben fetrengsz rozmár módra. Már legalább 6-7 éve nem volt ilyen. Mindig kifogtunk minimum egy bórát, ami az amúgy is hideg vizet elviselhetetlenre hűtötte. Most semmi ilyesmi nem volt. Ott jöttem rá, hogy mennyire vágytam erre. Az sem érdekelt, hogy nem mentünk sehová. Ki sem mozdultunk a kempingből. Csak a gyönyörűséges öblünkbe mentünk át egy délután.

A  dinnye órák alatt sem hűlt le a vízben. Aztán a gyerekek rájöttek, hogy nem merül el...

Annyira büszke vagyok a Lilire. Úgy mozog a vízben mint egy fóka. Simán tartotta a tempót a többiekkel, pedig  évekkel kisebb volt mindenkinél.

Vittünk magunkkal filctollakat meg festéket és délben amikor nem lehetett kimenni a napra, köveket festettünk.