2014/07/23

a felhők fölött mindig kék az ég..

Néha ki kell mennem Frankfurtba munkaügyben. Most kivételesen oda vissza ablak mellett ültem és a telefonommal szórakoztam.
Odafelé leszállás előtt párhuzamosan repült velünk egy másik gép és majdnem egyszerre szálltunk le.


 Visszafelé csak szépek voltak a felhők, habár a telefonom elég vacak képeket csinált. 






2014/07/19

Erdély, hetedik-nyolcadik nap

Marosvásárhelyen egy igen bizarr panzióban sikerült laknunk. Furcsák  voltak a szobák és volt egy nagyon furcsa tudálékos alkalmazott, de a reggeli az elképesztő volt, pedig semmi jóra nem számítottunk. A szokásos sonkával (itt 3 féle), sajttal megrakott tálon és a kétféle lekváron és főtt tojáson kívül, volt az asztalon egy zöldséges kosár és hoztak még 6 (!) kis tálkában vinetét,  hal íz nélküli majonézzel kikevert ikrát, répa-torma, zeller, retek és francia salátát. A felét sem bírtuk megenni sajnos. Reggeli után átmentünk Tordára a felújított sóbányába, ami olyan mint egy űrbázis, utána meg átmentünk Torockóra. Én az erődtemplomokon kívül Torockóra voltam a legkivácsibb és nem csalódtam. Ide vissza fogok még menni, annyira gyönyörű a falu is meg az egész környék. Megnéztük a helytörténeti múzeumot a régi fogadó épületében, aztán egy fantasztikus helyen ebéd-vacsoráztunk. Amíg ettünk befelhősödött az ég, de naplemente előtt valami fantasztikus fényjátékbn volt részünk.
 Utolsó este Kolozsváron aludtunk egy nagyon szimpatikus youth hostelben. Reggel sétáltunk egy kicsit a városban, megnéztük Mátyás király szobrát, meg a szülőházát, aztán elindultunk hazafelé. Útközben meg akartuk nézni Sztánán a Varjúvárat, Kós Károly házát, be is mentünk egy földúton a jelzésig, el is indultunk a másfél kilométeres úton a ház felé, még az eleredő eső sem állított meg minket, de aztán megláttunk egy nyájat bazi nagy kutyákkal  és visszafordultunk. Pedig ide egyszer el kell jutni valahogy. Utána már senkinek sem volt kedve bemenni Nagyváradra, inkább egyenesen hazajöttünk.


sóbánya, a csónakázó tó felülről, védőhálóm keresztül



csónakból nézve az a lyuk amin keresztül az első képet csináltam,
 kb. 5 emelet magasan


a lyuk szintje egy kb. 13 emelet magas terem alja, oldalt látszik a lift

a lift tetejétől a fölső terem, ahol mellesleg van egy óriáskerék is, és a lyukon át a tó

Torockó



háttérben a Székelykő

az egész falu a turizmusból él, nemrég érkezett meg 3 busz

egy felhőlyukon keresztül hihetetlen fények






Lili nem bírta abbahagyni a fotózást

Mátyás király
és a szülőháza

nem tudok betelni ezekkel a boltívekkel

ehhez képest nálunk nincs is olyan sok vezeték

letérő a rossz földútról a mégrosszabbra, amit autóval már nem mertünk vállalni

Kalotanádas

a kanyar után a nyáj a kutyákkal

madárfészek a réten az út mellett

itt már zuhog, pillanatokon belül nagy lett a sár




2014/07/18

Erdély, ötödik-hatodik nap

Farkaslakán reggel megnéztük Tamási Áron szülőházát azután átmentünk Csíkszentlélekre megnézni a templomot meg az 2011-es európai év fáját, aztán a Csíkszeredai barátainkkal fölmentünk Csíksomlyóra a hegyre. A barátoktól persze nehéz volt eljönni, nem is sikerült teljesen, a kisebb gyerekeket otthagytuk játszani és mi még késő délután még elmentünk Gyimesbe az 1000 éves határhoz. Én voltam már ott sokszor ezért nem zavart, hogy elhúztuk az időt. Már teljesen sötét lett mire visszaértünk a gyerekekért és majdnem éjfél lett mire Marosfőre értünk a következő szálláshelyre.
Reggel én megkerestem a Maros forrását amíg a húgomék keresték a kocsikulcsot, aztán fölmentünk a Gyilkos-tóhoz meg a Békás-szorosba. Olyan esőzések voltak, hogy a tó vízszintje annyira megemelkedett, hogy alig látszottak ki a fatörzsek a szorosban meg annyi gagyiárus bódé volt, hogy meg sem lehetett állni, meg a tömeg miatt kedvünk sem volt. Visszafelé a hágón megálltunk piknikezni én meg nem bírtam magammal és virágokat fényképeztem. Hihetetlen mennyi gyönyörűséges virág volt mindenhol.
Utána meg akartuk nézni a Szárhegyen a Lázár kastélyt, de be volt zárva, így a végén Parajd szélén álltunk meg a sóhegyeknél, majd egy borzalmas köves földúton fölmentünk Énlakára, majd tovább Bözödújfalu felé, ahol egy héttel azelőtt omlott le az elárasztott templom tornya, így meg sem álltunk, mert persze megint sötét lett mire Marosvásárhelyre értünk a szállásunkra.

Itt született Tamási Áron
Tamási és Ottlik Géza meg valami angol követ
A ház kívülről
Csíkszentlélek, 2011-ben az év fája Európában
                       
Csíksomlyó, pihenés a színpadon.


Gyimes felé
 Szegény öreg autók, de kitartottak végig.
Piknik a hágón







még ezek sem ültetett virágok

a háttérben két vadárvácska, csak a szín kedvéért, majdnem akkorák mint a nemesítettek

Lázár kastély, hiába, nincs nyitva

sóhegyek


Rovásírás 1668-ból, az énlakai unitárius templom mennyezetén. Milyen gyönyörű itt,
 és mennyire utálom a falum elején meg a végén.

érdekes boltív

Jön a csorda, tehenek, bikák, bivalyok vegyesen.

szempilla és puha fül